Mintha a dél-koreai filmeseket is elérni látszana a sikerrel járó átok, hiszen az elmúlt évek elsöprő erejű alkotásai, illetve az azokkal járó hangos tapsvihar közepette mintha elkezdtek volna maníros alkotásokat forgatni, ahol a jól bevált forma mögül egyre inkább kiveszni látszik az alkotó invenció, a mélyebb tartalom. Kim Jee-woon filmjével kapcsolatban is igen erősen éreztem a fenti megfontolásokat, hiszen a gyönyörű képekben elmesélt bosszú-történettel minden rendben van azon kívül, hogy túlságosan is a dél-korai sztenderdeknek akar megfelelni.
Nem azt állítom persze, hogy az I saw the devil szándékosan a már jól kitaposott ösvényen szeretne díjesőben részesülni, és ennek érdekében már működő megoldásokat választ - mégis óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon az ázsiai 
szigetország rendezői tényleg ennyire érdeklődnek a véres megtorlások, a kifacsart emberi drámák iránt, és ezeket a történeteken tényleg ennyire hasonló képekben, ugyanazon esztétikai tengelyek mentén képzelik el?
Jee-woon ráadásul még rá is erősít ezekre az áthallásokra, hiszen protagonistának éppen azt a koreai színészt választja, aki ennek az egész jelenségnek arcát kölcsönözte az Oldboy hangos nemzetközi sikere okán – így bármennyire is más irányba mozog Park Chan-wook és Kim Jee-woon bosszú-teóriája, az áthallások egyszerűen nem zárhatóak ki. Sőt, a hiba nélkül levezényelt, gyönyörű jelenetek is nélkülözni látszanak a szikrázó eredetiséget, és inkább csak azokat a bevett megoldások köszönnek vissza, amelyek a dél-ázsiai országot annak idején a filmes érdeklődés középpontjába helyezték.
Szép természetesen ez a lecsupaszított, véres történet, amely nagyszerűen példázza a bosszú véres kötelékét – a direktor pedig kellően kegyetlen eszközökkel tudja megmutatni a gyilkos és üldözője perverz kapcsolatát is, mégsem képes már ez a történet úgy hatni, ahogyan kellene neki. Az a kellemetlen érzés támad ugyanis a nézőben, hogy a rendező szimpla biztonsági játékot játszik, és a szép formai megoldásokkal mintha takargatná azt a gyakran azért erősen felsejlő tényt, hogy itt bizony a mélyben nem nagyon van ám semmi.
Ideig-óráig mindezt lehet nyilvánvalóan büntetlenül csinálni – előbb-utóbb azonban valakinek új löketet kell adni az ország filmiparának, különben csak az impozáns díszletek maradnak, de semmi eredeti alkotói svung.
"5/10"
