Kinetográf

Nem is lenne szabad villámkritikában elintézni egy Aranypálma-díjas, nagy európai direktor által levezényelt művet, mégis komoly bajban vagyok Haneke legújabb munkájával, mert annyira rendben van itt minden, hogy az már egy picit gyanússá válik. Súlyos témákról mesél ugyanis a film, és minden kockája, beállítása hibátlan - de ez a poroszosan hideg precizitás most mégsem sokkolólag hat az emberre, hanem néha azon kapja magát, hogy nem igazán vonódott bele ebbe a történetbe. Nem unalomról van itt szó, hanem egyszerűen csak elkezdtem valami virtuóz mutatványnak érezni a filmet, mintha csak a Haneke-brand egy újabb tetszetős dobásáról lenne csupán szó. A hűvös távolságtartással elemzett történet így aztán ledobott magáról és nem hatott - olyan ez, mint egy távolról szemlélt porcelán-remek és a kedvenc bögre közötti különbség, lehet hogy az utóbbi nem olyan szép és hibás, mégis a szívünkhöz tud nőni. A mérnöki pontosság mellé ugyanis nem árt néha egy kis érzelmi defektus is...