Nagyon megy most a képregényfilmeknek, úgyhogy egyre nehezebbé is válik kitűnni ebből a szerteágazóan színes tömegből. A Red alkotói a figyelemfelkeltéshez így az utat választották, hogy a paródia irányába tolták a gépezetet, és a komor alapvetésből egy olyan telivér popcorn-látványosságot forgattak, amely egy percre sem veszi igazán komolyan önmagát. Ezt a tervet pedig végül siker koronázza, hiszen a végeredmény egy olyan látványos, rendkívül könnyed szórakozás lett, amely néhol még egy picit meg is cibálja a manapság olyannyira divatos filmtípus bajuszát.
Ehhez azonban elengedhetetlenül szükség volt az imponáló sztárgárda önfeledt bohóckodására is, amely nélkül a film egy fabatkát sem érne. Nem is tudom amúgy eldönteni, hogy John Malkovich, Morgan Freeman vagy Helen Mirren alakítása szórakoztatóbb-e, de mellettük megjelenik még egy remek Brian Cox és egy önkritikus Bruce Willis is, és akkor még nem is említettem a legendás Ernest Borgnine szívet melengető egypercesét sem.
Ezzel a gárdával aztán nyilvánvalóan élettel telik meg a szimpla történet, ráadásul mókássá válnak az akció-klisék is, és az összképet végül még az erőltetett szerelmi szállal sem sikerül elrontani. Önfeledt bohóckodásról van tehát szó, amely mellé igen jól csúszik a hideg kóla is – így a Red egy valóban üdítő kivétellé válik a képregényes megfilmesítések gyakran erősen izzadságszagú tengerében.
"8/10"