Néha bizony a kritikus is pihenni vágyik és ilyenkor olyan súlytalan filmet próbál előásni, 
amelyről nem szándékozik semmit sem írogatni, elvégre csak agy nélkül szeretne szórakozni egy jót. Vannak azonban olyan esetek is, amikor mégis billentyűzetet kell ragadnia, mert a kritikák írása végső soron morális tetté válik. A blogíró ilyenkor azt a legyőzhetetlen késztetést érzi, hogy egyszerűen mégsem mehet el szó nélkül amellett a pofátlanság mellett, amit néha Hollywoodi szórakoztatás címen felkínál a gyanútlan nézőnek - hiszen nem épp azért lesz valaki kritikus, hogy az efféle borzalmak ellen szót emeljen?!
Az Utódomra ütök akár tankönyvi példa is lehetne a fentebb említett megfontolásokra. Hiába szállítjuk le ugyanis a minimális szintre az elvárásokat, hiába tartjuk legendásnak a De Niro-Hoffman-Streisand-Keitel fémjelezte színészi gárdát és hiába csípjük Jessica Alba testét, illetve Ben Stiller eszelősen bamba tekintetét...ettől még csúnyán nagyot fogunk a film végén puffanni. Ami ugyanis a mérsékelten vicces Keresztapa-idézeten kívül itt ránk vár, az csak fáradt, ötlettelen és izzadságszagúan kifacsart poénkodás, büntetésként megspékelve még néhány kifejezetten kínos Owen Wilson-baromsággal is. A ránk mért súlyos viszontagságok után pedig majd csak abban az egy dologban reménykedhetünk, hogy a profitéhes producerek nem fognak még egy bőrt lehúzni erről az amúgy jobb sorsa érdemes formációról. Nekem mondjuk van egy tippem erre vonatkozólag...
"2/10"
