A hollywoodi stúdiófilmek legnagyobb része a már unalomig ismert közhelyeket böfögi fel 
újra és újra, de mivel a műveket vérprofi szórakoztatóipari munkások készítik, a legtöbbször egyáltalán bánjuk, ha ugyanazokat a paneleket fogyasztjuk el a csillogó mázba mártva. Sőt, egyesek egyenesen azt állítják, a tömegfilm sikerét éppen az újrafelismerés öröme hajtja: ahogyan a népmesék is néhány alapvető tanulságot közvetítenek a hallgatónak, úgy a szórakoztató mozi is a legfontosabb történetsémák köré épül. A Lopott idő azonban éppen amiatt sikerült annyira borzalmasan rosszra, mert a klisé-idézgetést egészen nyilvánvaló és bamba butasággal műveli, ami akár komolyabb fájdalmakat is kiválthat a szerencsétlen közönség soraiban. Külön fekete pont, hogy mindezt az intelligens és stílusos Gattaca rendezője követte el.
A film nagy ötlete egyébként az lenne, hogy az alkotók a metaforikus történeten keresztül a kapzsiság és a pénzhajhászat értelmetlenségéről tartanak egy erősen szájbarágós okítást, és ezért kitaláltak egy olyan disztópiát, ahol a legfontosabb vagyontárggyá az idő változott. Ezzel eddig nincs is baj, értjük mi, az idő valóban fontos. Oké, vettük az adást, ne pocsékoljuk a perceket, éljünk teljes életet és ne rohanjunk az anyagi javak után, mert az nem igazán jó se nekünk, se másoknak. Azt hiszem, öt éves kor felett körülbelül tíz másodpercig tart majd összerakni a film nagy tanulságát: ha pénz=idő, akkor a loholás-a-pénz-után=ROSSZ, hiszen eltékozoljuk a legnagyobb kincsünket, a drága életünket, de a mocskos gazdagok meg a kapzsiság, az ám a nagy baja világnak! Nos kedves filmesek, köszönjük ezt az óriási tanulságot!
A gondok azonban csak akkor kezdődnek igazán, amikor az óvodás hasonlatból az alkotók egy másfél órás akciófilmet növesztenek. Az első probléma például rögtön ott keletkezik, hogy vajon mennyire lehet komolyra festeni egy olyan jövőképet, ahol az 
emberek az idővel fizetnek a boltokban. Nos, nem kell hozzá nagy mozis előképzettség, hogy belássuk: ez egy eleve kudarcra ítélt vállalkozás. A világító digitális számokkal a karjukban rohangáló szereplők, a két órába kerülő buszjegy, illetve az egy évbe plusz áfába (!) kerülő luxuslakosztály ugyanis egészen röhejesen hat...és akkor még nem is említettem a kézrátételes fizetést, az időrendőrséget és a többi orbitális nagy baromságot. Bennem egyébként az merült fel a film alatt, hogy vajon ki volt képes felszabdalni az időt és szétszórni az emberek között úgy, hogy valakinek sok, míg másnak kevés jut belőle?! A történeten való komolyabb rágódás egyébként kifejezetten ellenjavalt, mert rendkívül káros az idegekre, és ráadásul valódi időpocsékolás.
A negatív utópiák természetesen mindig morális defekteket nagyítanak univerzálissá, de általában egy erősen koherens, alaposan átgondolt víziót közvetítenek, ezért tudnak hatásosan sokkolni. A Lopott idő ellenben teljesen gyerekes sci-fi, hiszen nem képes a legalapvetőbb logikai törvényeket sem felmutatni a felvázolt jövőképet illetően – de eközben mégis úgy tálalja magát, mintha értelmes dolgokról gagyarászna. Komolyan vérlázító az alkotók kitartóan vak hite, hogy ők most egy mélyértelmű, marxista-kommunista mesét kanyarítanak nekünk a legkisebb fiúról, aki az apja árnyékában, a 
szegény gettóból kitörve eltörli az egyenlőtlenségeket a világban, és megbünteti a mocskos gazdagokat. Igen, ez a film valóban erről az örök meséről szólna, ami nem lenne feltétlenül baj, ha legalább érdekes, látványos vagy legalább izgalmas lenne. De nem az!
Nem, amit itt kapunk, az bizony egy tömény, unalmas és igen fájdalmas giccs. Az alkotók okos képpel egy csendes, filozofikus akciófilmet, egy valódi egzisztencialista elmélkedést szerettek volna leforgatni...sajnos nagy kár, hogy a magvasnak tartott gondolataikkal még egy hajnal hatos kocsmai társalgásban is röhejesek lennének. Se akciót, se szemkápráztatást, se tempót nem kapunk tehát, csak gagyit és közhelyet, de azt bőven. A Lopott idő paradox vonása, hogy végeredményben megtartja, amit a címében ígér, és tényleg ellop az életünkből egy értékes másfél órát. Ha más nem, legalább ez valóban tanulságos...
