A szuperhős-mizéria mellékvizén szép sorban érkeznek a lassan önálló műfajjá izmosodó tematika sajátos feldolgozásai is. A Super például tipikus indie-vígjátékként az önjelölt igazságosztás, a társadalmi felelősségvállalás és a vallási fanatizmus hasonlóságain élcelődik, a Kick-Ass alapsémáját megpendítő történet zavaró fésületlensége azonban megakadályozza mű célba érését.
Hősünk igazi balfékként kapja az élettől az alattomos pofonokat, egészen addig a pontig, míg egy vallási csatorna gagyi műsora meg nem világosítja a kopasz elméjét. Frank felölti hát a házilag készült köpenyt és elindul a bűn nyomába - még akkor is, ha harci képességei erre a feladatra egyáltalán nem teszik alkalmassá. James Gunn rendező részben követi előző munkája, a Slither nyomvonalát, és következetesen keverei a zsánereket és hangnemeket - ezúttal azonban nem sikerül kialakítani azt az irónikus és vicces hangnemet, amellyel a néző is önfeledten tudná követni ezt a sajátos hullámvasutazást. Hősünk kalandjai ugyanis hol horrorba, hol humorba, érzelgőssébe vagy épp társadalmi drámába futnak ki, mi azonban gyakran nem értjük: most akkor sírjunk vagy nevessünk. A rosszul kevert hangnem miatt végül azonban a kritikai él is csorbát szenved, és ez sajnos magával rántja az egész mutatványt is, hiszen a lényeg itt a szuperhős-mítosz ambivalens kisrealista iróniája lett volna - a végeredmény azonban csak egy újabb kihagyott ziccer, ami néhol felvillant humoros és találó momentumokat, a végén azonban súlytalan élményként felejti el a néző. Ismét kiderült a nagy közhely: kultuszfilmet szándékosan csinálni bizony igen nagy vállalás...a szuperhősös Shop-stopra így még mindig várnunk kell.
"5/10"