Ha már nincs magyar filmgyártás, legalább a múltba merüljünk el! Ebben a rovatban olyan honi alkotásokat szeretnék az Olvasó figyelmébe ajánlani, melyet minden előtanulmány és filmes fanatizmus nélkül, teljes nyugalommal fogyaszthat. A vizsga még a rendszer leállása előtt készült, és azon kevés honi filmek egyike, ahol nem kell egy percre sem feszengenünk azon, hogy már megint valami magyaros cikit láthatunk. Sőt, épp ellenkezőleg! Bergendy Péter honi témából tud feszes thrillert kibontani, és az ismert műfaji paneleket is olyan okosan kavarja meg, hogy a hollywoodi igényű szórakoztatás mellett még a helyi fűszerezés is sikerül neki. Bónuszként a szűkös költségvetésből is erényt kovácsolnak az alkotók, és a lehetőségek hiánya nem szegényesebbé, hanem feszesebbé és zártabbá teszi a történetüket. A nézői élményt ezúttal nem zavarja meg sem holmi öncélú művészkedés, sem valami erőltetett bölcselkedés, sem a nyilvánvaló pénzhiány: a jó színészek, a kellően átgondolt forgatókönyv és a nagyszerű témafelvetés világszinten is vállalható filmet eredményezett.

A szinopszist olvasva megijedtem, hogy már megint valami 56-os vagy kommunistás filmet kell majd végigszenvedni, a mű azonban csak motívumként használja az ügynökös-besúgós történelmi hátteret, és egy sokkal univerzálisabb átverés-dramaturgiába oltja a helyi viszonyokat. Ez pedig különösen jó ötlet, hiszen így talán a fiatalabb generációnak is sikeresen át lehet adni valamit a szörnyű kor beteges hangulatából – és a szokásos mélymagyar múltkesergés nélkül is mesélhető valami a közelmúlt történelméről. Közben ráadásul a műfaji film kelléktára is értelmet nyer, hiszen így marad honi relevanciája a felhasznált thiller-elemeknek is. A vizsga tehát két legyet üt egy csapásra: versenyezhet az amerikai kínálattal izgalom és történelmi korrajz-vonalon is, miközben az alapvetően szituációk mozgatta dráma a remek honi színészeknek is lehetőséget ad valami izgalmas alakításra. Végre nem kínosak és hiteltelenek a jobb sorsa érdemes színpadi művészeink sem, Nagy, Kulka és Scherer talán most először tényleg olyan szélesvásznú figurákat is gond nélkül eljátszhatnak, melyeket eddig maximum az amerikai kollégáknak hittünk el. Minden téren öröm tehát ez a film, amely ígéretesen bizonyította, hogy igenis lehetne értelme a magyar kémfilm, a magyar thriller vagy épp a magyar noir címkéjének is. Nagy kár, hogy ezt a szépreményű folyamatot ilyen brutalitással elkaszálták – reméljük, hogy ez a remek irány azért továbbra is megmarad.