Kíváncsian vártam ezt a Mildred Pierce-újrát, hiszen igen ritka, hogy egy alapanyagot legendás filmként és nagyigényű tévésorozatként is megtekinthetünk. Ezúttal ráadásul Kertész Mihály ’45-ös klasszikusát rögtön egy HBO-gyártású, valódi sztárgárdával levezényelt, igényes miniszériával vethetjük össze, így nemcsak az eltérő rendezői koncepciók domborodnak ki, de a két médium, illetve a két időszak eltérő szemléletmódja is. Tanulságos például, hogy míg 1945-ben a melodramatikus karakterekből film-noirba kanyarodtunk, és végül az sötét emberi lélek egy újabb tragédiáját kaptunk - addig 2011-ben a társadalmi vonatkozások, a nőiség problematikái és az osztálytudat legalább olyan fontossá válik, mint a nagyszerű jellemek mozgatta dráma. Todd Haynes rendezőnek természetesen nemcsak egy sokkal komolyabb kor- és helyszínrajzra van lehetősége, de az öt részben több helye marad a figurák mélyére ásni, amihez a remek színészek (elsősorban Kate Winslet) természetesen örömmel asszisztálnak. Komplexebb és árnyaltabb viszonyrendszert rajzolhat tehát, és így kidomborítja Mildred anyai-, házastársi-, szociális- és feminista drámáját is, a többlettel azonban érdekes módon mégsem tudja überelni Kertész sűrű és sötét bűnrajzát. Fura, hogy a több néha valahogy mégis kevesebb, és az is nyilvánvaló, milyen nehéz egy kanonikus ábrázolásmódtól eltérni. Az új feldolgozással talán épp az író, James M. Cain zsenije kerül jobban előtérbe – no meg az, hogy talán ebben az egész történetben nincs benne az öt óra, csak maximum kettő.