Kinetográf

A legendás Muppetek a mozi báb-tagozatának legragyogóbb állócsillagai, olyan szupersztárok, akik már generációk óta szórakoztatják a közönséget, széles mosolyt csalva kisebbek és nagyobbak arcára egyaránt. Szerencsére a legfrissebb etap sem egy lelketlen pénznyerő-rókabőr, a Jason Segel vezette stáb ehelyett gyermeki rajongással és imponáló szeretettel invitálja újra a vászonra Brekit és mókás barátait. Az alkotók nem ironizálnak, nem idézőjeleznek, és nem is próbálnak valami nagyon trendi, újhullámos cuccal előállni - inkább egy kellemesen konzervatív mesét varázsolnak elénk, tarka táncbetétekkel, hagyományos vonalvezetésű betétdalokkal, és természetesen a hamisítatlan Muppet-poénokkal. Nemcsak az aprónép követheti tátott szájjal a színes bábok elképesztő ámokfutását, de a felnőttek is remekül szórakozhatnak a kifejezetten nekik célzott, erősen önreflexív poénokon. Mintha egy klasszikus komédia kelt volna életre, egyenesen Hollywood aranykorából:  jó végre egy olyan vígjátékot nézni, ami nem nézi hülyének a közönséget (tehát nem infantilis), nem operál gusztustalan poénokkal (tehát nem alpári), és nem merül bele a ragacsos ál-nosztalgiába sem (tehát nem giccses). Segel (és a többi színész) érezhetően elkötelezett híve a veterán bábtársulatnak, így a hús-vér emberek nem tolakodnak a tulajdonképpeni főszereplők elé. A show végig az igazi sztároké, azaz Miss Röfiék azt tehetik, amihez mindig is annyira értettek, azaz teljesen leveszik a lábukról a közönséget. Hiába a kiszámítható történet, hiába az apróbb döccenők és hibák, a stáb Muppet-szeretete végül úgyis átragad mindenkire, ami aztán lazán elviszi a hátán az egész mozit. Nagybetűs, szívből készített mese ez, és amíg vannak ilyenek, addig a mozi varázsában is biztosan hihetünk.