A posztmodern és a lassan mindent felemésztő digitalizáció csodálatosan összedolgoznak. Ma már tényleg mindent lehet: a képregények megelevenednek, a hús-vér színészekre rákerül a trükk-máz és a fizikai törvényeinek fittyet hányó akciókat pedig 3D-ben nyomhatják egyenesen a néző orra alá. Az egykoron legendás mozimágus, Steven Spielberg számára tehát maga a Kánaán érkezett el: a híres belga képregény, Tintin sokkal csavarosabb alapanyag, mint akár a nagy régészprofesszor alakja - a szinte korlátlanná váló technikai lehetőségekkel pedig látszólag minden akadály elhárult a tökéletes kalandfilm elkészítése elől. És akkor itt jön az a bizonyos “de”...mert hiába minden, ha az emberi fantázia, a mesélő-kedv, a lelkes elhivatottság már nem szárnyal, a hajdani fanatikusból pedig megfáradt iparos lett. Ugyan hol van már ez a steril CGI-demonstráció attól, amit az egykori fiatal rendező hajdan oly sikeresen a vászonra álmodott?!
Igen, gyönyörű ez a Tintin - az embernek leesik az álla a technika fejlődésétől, a színes kavalkádtól. Aztán eltelik az első 10 perc, és mindez már nem vág állon, hanem elkezd kissé frusztrálni minket. Mintha egy számítógépes játék bevezetőjét néznénk, egy drága reklámot, amely valahogy nem tart sehová. Spielbergnek ezen a ponton kellene belevágnia a nagy mesébe, azaz a rejtélybe és a kalandokba, hogy ez a csodálatos külcsín végre értelemmel és feszültséggel teljen meg - de egész egyszerűen nem történik semmi. Óramű pontossággal jönnek a mókás és/vagy hajmeresztő akciók, lehúzunk egy bőrt Indiana Jonesról és a Karib tenger kalózairól, de ez az egész olyannyira szívtelen és művi, hogy egész egyszerűen érdektelen, Tintin barátunk sikerrel befejezi-e a megkezdett történetet. A trükkök mögött eltűnnek a színészek és az arcok, a jellem nélkül felhúzott pixel-babákkal pedig nem tudunk azonosulni. A millió-dolláros látvány csak még jobban aláhúzza, mennyire rossz az elénk tálalt sztori: gyorsan eltelünk vele, az akcióktól megcsömörlünk, és visszasírjuk azokat az időket, amikor észrevettük ugyan a damilokat és a ragasztási helyeket, mégis elhittük a báboknak, hogy életük nagy kalandját élik át, és ezért szorítottunk nekik. A Tintin pirosan villogó figyelmeztetés: mert vannak dolgok, amiket még a végtelen technikai erőforrások sem pótolhatnak...