Ha már nincs magyar filmgyártás, legalább a múltba merüljünk el! Ebben a rovatban olyan honi alkotásokat szeretnék az Olvasó figyelmébe ajánlani, melyet minden előtanulmány és filmes fanatizmus nélkül, teljes nyugalommal fogyaszthat....Az Ismeri a szandi mandit? untánozhatatlanul eredeti és hiánypótló darabja a hazai mozinak, hiszen kirobbanó emberszeretettel és maró iróniával mesél a szocializmus értelmetlenségéről, a “modern társadalom” egyértelmű kiúttalanságáról. Gyarmathy Lívia azonban szerencsére nem sötét mélymagyar mélabúval festi meg e szomorkásan röhejes tablóját, hanem a szatíra, a groteszk megoldásait követi, és hibátlanul ötvözi a burleszk, a cseh újhullám, a fellinis karikatúra és a magyaros irónia legjellemzőbb eszközeit.

Nagy kár, hogy a rendezőnő példáját nem sokan követték a honi rendezők közül, és itthon mindig is a komolyabb, nehézkesebb, filozofikusabb darabokat favorizálták. Az ehelyt már méltatott Gyermekbetegségek mellett ezért a “Szandi mandi” is ritka kivétele a magyar filmtörténetnek: a szikrázó, élénk színek, az eltúlzott hanghatások, a kirobbanó képi humor, a szeretetteljes, bohókás hangulat rendkívül élesen megvilágítja a Kádár-rendszer alapvető ellentmondásait, miközben hőssé emeli azokat a kisembereket, akik a maguk egyéni módján megpróbálják valahogyan túlélni ezt az elhibázott társadalmi berendezkedést. Gyarmathy finom gegekkel festi fel a gyár=ország metaforát, és mozaikszerűen mutatja be, ki hogyan talál kiutat a merev előírások, az eszement tervek, a beteg rendszer elől.

Bár a Szani mandi reflektál az ötvenes évek termelési filmjeire, illetve direkten idézi a hatvanas évek újhullámos mozgalmait (Forman, Truffau, Fellini, illetve az általuk imádott Chaplin, Keaton és Tati szelleme ott lebeg a vásznon), Gyarmathy humora nemcsak a hatvanas évekről mesél, hanem sokkal egyetemesebb magasságokba emeli a művet. Nekem, aki már a rendszer végnapjaiban született, úgyanúgy aktuálisnak hat a film, mint a korabeli nézőnek - hiszen az esztelen hivatali munka, a kreativitást és az emberi szabadságot gúzsba kötő bürokrácia ma talán még veszélyesebb, mint akkoriban. Gyarmathy végső üzenete mégis szívet melengetően pozitív: épüljön fel bár a legsterilebb gyár (rendszer), az emberek előbb-utóbb úgyis megtalálják majd a kiskapukat, mert úgysem lehetnek mások, csak önmaguk. Az Ismeri a szandi mandit? ínyenc filmtörténeti csemege, egy tűpontos kordokumentum, de ami még ennél is fontosabb, hogy egy felemelő élmény, egy szórakoztató másfél óra. Ez egy világszám!