Már-már törvényszerű volt, hogy a különc figurákért és a gótikus rémmesékért bevallottan rajongó Tim Burton előbb-utóbb feldolgozza az amerikai televíziózás ikonikus sorozatát, a Dark Shadows több mint félezer részt megért folyamát. A 60-as és 70-es években nagy népszerűségnek, majd kultikus tiszteletnek örvendő széria kifejezetten a fiatalabb korosztályt célozta meg, egy atipikus család életébe dobálva be a vámpírokat, szellemeket, farkasembereket és más természetfeletti lényeket. Burton életművébe tökéletes passzol a fura família és a túlvilági árnyak ironikus és borzongató kapcsolata: a Beetlejuice kísértethistóriája hasonló alapállásból vizsgálta a normalitás és a kívülállás szórakoztató, ám mégis fajsúlyos és fontos kérdéseit. Ilyen sok ígérő előzmények után kifejezetten nagy csalódás, hogy a rendező nem volt képes megbirkózni az alapanyaggal, és az elmúlt időszak leggyengébb Burton-filmjét tette le az asztalra.
Sajnos nem ismerem az eredeti sorozatot, de talán épp a hatalmas mennyiségű alapanyag az oka, hogy a forgatókönyv hihetetlenül szétcsúszott és darabos. Hollywoodi gyártásba igen ritkán engednek ennyire félkész, fókusz nélküli, szabálytalan szkriptet: a figurák egy része teljesen kidolgozatlan, a viszonyok félkészek, túl sok szál kerül bevezetésre, és gyakran elmarad ezek levezetése. Addig rendben van a dolog, hogy egy háromszáz éves vámpír a hetvenes évek elejére csöppen. Depp remekül mókázik, fura beszéde és humoros rácsodálkozása az új világ dolgaira teljesen rendben van. A sajátos figura azonban nem a rendezőre jellemző, szeretetreméltó különc, hanem egy kissé sótlan öregúr - így bár szórakoztató a ténykedését figyelni, a gonosz boszorkánnyal vívott, kissé esetlenül tálalt harca mögül hiányzik a kellő súly.
A fő csapásirány gyengeségeit a számtalan mellékszereplő felvonultatása sem képes ellensúlyozni, sőt, a túlzott kavalkád csak tovább ront a helyzeten. Egyik jellemet és háttértörténetet ismerjük meg a másik után, de nem kapunk elég időt a figurák megkedvelésére, hiszen már vágtatunk is tovább. A sok darabka között akadnak jobbak és rosszabbak is, ám a kollázsból végül nem rajzolódik ki semmi komolyabb, valahogy nem értjük, mire ment ki ez az egész. Ráadásul a híres burtoni látvány sem fedi el ezúttal a súlyos hiányosságokat. Akadnak ugyan kellemes vizuális gegek, az egységes atmoszféra, a markáns képi világ kialakítása végül mégsem jön össze. A gigászi költségvetés valahogy egyáltalán nem látszik a filmen, a nagyobb baj azonban mégis az, hogy Tim Burton zsenije sem.