A világ jelenlegi legkirályabb sorozatáról (és a személyes kedvencről) egyszer már megírtam röviden, miért is tartom annyira iszonyatosan jónak és fontosnak...ám időközben megérkezett a befejezőnek szánt ötödik széria első adagja, ami még tovább fokozta a fokozhatatlant. Nyolc újabb csodálatos epizód, amelyekkel az alkotók nemcsak újabb izgalmas és provokatív irányokba indultak, de talán képesek voltak még az eddigieket is felülmúlni, tovább erősítve a Breaking Bad egyébként is masszív kultuszát. Vince Gilligan, a sorozat kreátora most sem hibázott, sőt, tudott meglepetést okozni, hiszen a történetet ezúttal egészen mély vizekre kormányozza. Ez az évad már nem a korábbi látványos dramaturgiai truvájokra, a hihetetlenül kanyargó fordulatokra, a meglepetésekre épül, és a szürreálba hajló mellékszereplőkre és mikorvilágokra sem esik olyan nagy hangsúly. Az ironikus, morbid humorú tónus brutálisan sötétre vált, az események lomhábban vesznek lendületet, ám egy nehézbombázó ellentmondást nem tűrő erejével emelkednek már-már irreális durva magasságokba.

Nehéz spoiler nélkül írni Mr. White életének legfrisebb fejleményeiről, hiszen az ember legszívesebben világgá kürtölné, hogy "fú, az mekkora volt, amikor ez meg ez volt". A negyedik évad elképesztő cliffhangerei után a Gillian vezette íróstáb igen érett és bölcs hozott: ezúttal kizárólag az ex-kémiatanár fokozatos, a korábbiakban is részletgazdagon ábrázolt személyiségváltozásából indulnak ki, innen építve ki a szereplők megváltozó viszonyait, amelyek aztán az eseményeket is előidézik. Ez a kémiából ellesett láncreakciós felfogás eddig is fontos eleme volt a sorozatnak, most azonban a leléktani racionalizmus, az ok-okozati összefüggések hideg elemzése borzongató erővel húz be minket az egyre szimbolikusabb események középpontjába. A fizikai erőszak, a kézifegyverek helyét a kíméletlen pszichológiai hadviselés veszi át, az ellenség pedig nem kívülről, hanem a radikálisan megváltozó jellem lassan feltárulkozó bugyraiból támad. A korábbiaknál kevesebb figurát és szálat mozgató epizódok apró kamaradrámaként az áttört morális gátak, az eldobott lelkiismeret és a torzuló személyiség kíméletlen hatásait elemzik, miközben miniatűr bűnfilmekként is elkényeztetik a nézőt. A főszereplő újabb mélységeinek, a romlás óramű-pontosságú, átgondolt és leheletfinom ábrázolásaival a Breaking Bad még egy szintet lépett: ez a míves, nem hivalkodó, hihetetlenül sűrű anyag most már bizony legalább 99%-os tisztaságú!

A legjobb az egészben mégis az, hogy nyolc rész még mindig hátravan!