Kissé talán meglepő dolog gyermeki naivitást emlegetni egy kizárólag szadista és/vagy szex-jelenetekre építő fércmű kapcsán, a mából visszapillantva mégis van abban valami megmosolyogtatóan esendő, ahogyan a gátlástalan producerek és a tehetségtelen, ám szégyentelen alkotók megpróbálnak kizárólag a néző primér, állati ösztöneire alapozni. Az Isla, az SS nőstényfarkasa pontosan ezért válhatott az exploitation-mozik egyik hírhedt éldarabjává (mondhatni állatorvosi lóvá), hiszen a műbe tényleg minden olyan "látványosságot" belepasszíroztak, amivel elérhetően gondolták a közönség borzongását. Épp ezért ne is keressük a hagyományos filmes megoldásokat: a "sztori" apró, egymáshoz nem illeszkedő darabokból áll, a "színészeket" mellbőség és meztelenkedési hajlandóság alapján válogatták, és itt tényleg minden a kínzások, a soft-pornó, a náci szimbolika és a deformációk frontális bemutatását szolgálja. Ilsa egy koncentrációs tábor orvosa, aki jelleme szerint egy szadista szexőrült, a fájdalom és a férfi teljesítőképesség megszállott kutatója, nem mellesleg tekintélyes kannák boldog birtokosa. Innen könnyen kisakkozhatóak a további "események" - herélés, korbácsolás, meztelenkedés, elektromos vibrátorral kínzás és rengeteg csöcs vár a nézőre, lehetőleg mindig úgy komponálva, hogy a háttérben látható legyen egy-egy Hitler-kép is. Az igazi meglepetést azonban nem a titkos kísérletek vérbő bemutatása, hanem a megváltozott befogadói attitűd kellemetlen felismerése okozza. Közel negyven évvel a film elkészülte után ugyanis olyannyira megváltozott a nézői ingerküszöb, hogy már a nem a vér látványa hajtja előre a művet, hanem a tehetségtelenség, a férc ironikus felismerése. Ilsa köré menthetetlenül kikerülnek az idézőjelek, a SS nőstényfarkasa ma elsősorban a megkapó naivitásával büntet - színtiszta bulvár ez is, de legalább nem tesz úgy, mintha nem lenne az. Egyrészt megnyugtató, hogy ma már bárki képes profibb mozgóképet forgatni, másrészt azonban kissé nyugtalanító, hogy ezek a "sokkoló" jeleneteket biztosan nem férnének be a Kókusz vagy az Rémhíradó levezető blokkjába sem...