A negyvenes évek a világháború és az azt követő lassú újjáépítésről szóltak, mely érthető módon markáns nyomot hagyott a mozi történetén is. Itt elsősorban nem a háborús filmekre, illetve a szörnyű híreket és eseményeket feledtetni akaró, cukros limonádékra kell gondolni, hanem azokra az éjfekete bűnfilmekre, melyek alig burkolt szimbolizmussal reagáltak a közhangulatra. A "film noir" kifejezés épp ezt a elsötétülő hangulatot jelenti...ez az évtized egyértelműen erről az atmoszféráról szólt, illetve az ellenmondásos hősökről, az elbeszélés szubjektivizálódásáról, a nagybetűs IGAZSÁG lassú eróziójáról. A szabályoknak megfelelően a listán kötelező helye van az olasz neorealizmusnak is, hisz ez a metódus alapjában változtatta meg a filmkészítők gondolkodásmódját.

Aranypolgár (1941) - Sokan a valaha készült legjobb amerikai filmként tartják számon, és ebben talán van is valami. A fiatal Welles szinte minden, mára már természetesnek tűnő trükköt bedob: párhuzamos történetszálak, csavarral végződő, összetett sztori, flashback + mélységben komponált képek, fenyegető árnyékok, expresszionizmus. Ez a fim tulajdonképp egy összekötő híd a mozi régi és új korszakai között.

Dumbó (1941) - Disney nélkül nem lehet teljes egy ilyen lista. Lehetséges, hogy amit ő kitalált, az túlzottan cukros és jól fésült, de generációk nőttek fel rajta, tehát nem lehet egy legyintéssel elintézni.

Casablanca (1942) - Bogart mozi nagy ikonjainak egyike, ez a film pedig maga a színtiszta kult. Hihetetlenül laza és király, de soha nem fordul giccsbe. Kihagyhatatlan!

A hosszú álom (1946) - Ismét Bogart, ezúttal a valaha készült egyik legcsavarosabb, legelképesztőbb krimiben. 100% film noir, a legnemesebb fajtából...író Raymond Chandler, társíró William Faulkner

Biciklitolvajok (1948) - Sose láttad?! Pedig jó, bónuszként pedig itt konzerválódik a háború utáni Európa friss társadalmi elkötelezettsége, hogy most majd végre mindenkinek jó lesz, ha mi is úgy akarjuk. Megfacsarja a szívet!

Amiről még beszélni kell:
A levél (1940) - Bette Davis nélkül nincs mozitörténet...ez film az egyik alapműve.
A harmadik ember (1949) - 100% film noir ez is, de ezúttal a britektől. A helyszín Bécs.
A pénteki barátnő (1940) - Igazi régi vágású, klasszikus romantikus komédia, a műfaj egyik csúcspontja

+ a személyes kedvenc:
A kötél (1948) - Hitchcock vágás nélkül (!) levezényel egy izgalmas bűntényt...talán ez a legjobb filmje!