A kritikusok és az elitisták egy jelentős része úgy véli, a filmművészetben tulajdonképp minden fontos mozzanat a hatvanas években történet: ami előtte vagy utána zajlott, az vagy ide vezetett, vagy innen indult, ezért e sűrű évtized filmtermésén kívül másra csak zárójelben érdemes szót vesztegelni. Bármennyire is megmosolyogtató az effajta szemlélet, abban azért kétségtelenül van valami, hogy a 60-as évek igen töményre sikeredtek. A mozi nyilvánvalóan pontos lenyomata egy adott történelmi kornak, ezek évek pedig szó szerint bővelkedtek a felkavaró eseményekben és a nagy társadalmi változásokban. Egy ilyen lista esetén sajnos nem mehetünk bele azokban a bonyolult összefüggésekbe, melyek előhívták az európai modernizmust, a francia, az olasz, a brit, a cseh vagy épp a brit mozi szárnyalását, de még Hollywood válságára és újjászületésére sem térhetünk most ki. A korról talán mindennél többet elmond az a tény, hogy ez esetben volt messze a legnehezebb kiválasztani az adott műveket - e szűk keretek között szinte lehetetlen akár csak a főbb irányokat felvillantani. Azért én megpróbáltam, és elsősorban azokra az alkotásokra koncentráltam, amelyek alapvetően meghatározzák a mai szórakoztató mozit.

Psycho (1960) - Ha mozi, akkor Hitchcock ugye alap, e minimalista remeke azonban még a hallatlanul erős életműből is kiemelkedik. Ijesztő, felkavaró, ütős...e nélkül nincs se thriller, se slasher, se twist-dramaturiga.

Oroszországból szeretettel (1963) - Ahogyan Hitchcock nélkül, úgy a 007-es nélkül sincsen mozitörténet. A felnőtt mesék legszebb példánya fontos út az akciófilmek születéséhez, de az önirónia, a lazaság, illetve a humorral és egzotikummal kevert kalandok sem értelmezhetőek Bond nélkül. Azért épp a második felvonást választottam, mert szerintem ez a képlet legjobb megvalósulása.

Egy maréknyi dollárért (1964) - Nehéz egy-két mondatban összefoglalni, mit is jelent Sergio Leone Dollár-trilógiája az egyetemes filmművészet számára. Ezek a filmek jóval túlmutatnak a komolykodásában magába fordult western felszabadításánál...ami itt a vászonra került, az bizony a popkultúra legjava, a cool alapdefiníciója.

Diploma előtt (1967) - A hatvanas évek ellenkultúrája beveszi Hollywoodot I. Derű, pimaszság és lendület: ez a film még ma is olyan friss, mint egy kellemes tavaszi szellő. Egész egyszerűen kötelező.

Szelíd motorosok (1969) - A hatvanas évek ellenkultúrája beveszi Hollywoodot II. Egy újabb ikon, de ez a karcos, kíméletlen mozi már a virág-nemzedéket siratja. Történelmi forrásmű és rock'n'roll egyben.

Amiről még muszáj beszélni:

Kifulladásig (1960) - Francia újhullám, Godard...de ne tessék megijedni, ez még akár kezdőként is fogyasztható
Dr. Strangelove (1964) - Hidegháború, paranoia no meg valaha készült talán legjobb szatíra (ja és Kubrick).
Persona (1966) - Bergmant lehet nem szeretni, de ez a műve kétségtelenül üt.

+ a személyes kedvenc:

Ha pisztolyt szegeznének a fejemhez, akkor se tudnám eldönteni, melyiket szeretem jobban, ezért kivételesen kettő jön:
8 és 1/2 (1963) - Egy makulátlan elme örök ragyogása. Elképesztő, utánozhatatlan, leg-leg-leg...
Fekete Péter (1963) - Nemcsak hihetetlenül vicces, de nyitja a káeurópai szocializmus varázsdobozát is