A hatvanas évek nagy lendülete után a hetvenes évek moziját egyfajta fura kettősség jellemzi, ami érdekes módon kifejezetten jót tett a filmművészetnek. Az európai és a távol-keleti mozi fontos eredményei szivárognak át az Álomgyárba: a híres hollywoodi reneszánsz futószalagon termelte az egyszerre okos és szórakoztató filmeket. A '68-as eszmék okosabbá és összetettebbé varázsolták a bevétel-alapú popkultúrát, amivel egyértelműen a néző járt a legjobban. Amerika eközben egyre komolyabb morális válságba süllyed, és ezek a vastag fekete színek letörölhetetlen nyomot hagynak a vásznon: a nehéz nagyvárosi közérzetfilmek, a bűn és a paranoia elönti a vásznat, a tudatalattiból meg savköpő szörnyek törnek elő. A szabályoknak megfelelően azért egy eddig méltatlanul mellőzött komikus-duó is elfoglalja az őt régóta megillető helyet!
Piszkos Harry (1971) - "Well, do you feel Lucky. Well do ya, Punk?" - sziszegi kőkemény tekintettel Eastwood, közben pedig megszületik az akciófilm, mi pedig megértjük a hippi-korszak utáni kiábrándulást, és egy morális csőd felé tartó országból kapunk elsőrangú helyzetjelentést. Did he fire six shots or only five?
Keresztapa (1972) - Új-Hollywood talán legfontosabb alkotása egész egyszerűen hibátlan. Nemcsak cool maffia-filmként, de identitás-drámaként, egzisztencialista monológként és posztmodern filozófiai kiáltványként is megállja a helyét. Megunhatatlan.
Bűnvadászok (1977) - Lehet fanyalogni, semmibe venni vagy fitymálni, de a tény attól még tény marad: Magyarországon Bud Spencer és Terence Hill népszerűbb mint Jézus Krisztus, a Beatles vagy Skywalker együttvéve. Generációk nőttek fel ezeken a tökéletes receptű komédiákon...égető igazságtalanság, hogy még mindig nem a legnagyobbak között emlegetjük őket. Ezt a művet azért választottam, mert a Te hangod mélyebb!
Csillagok háborúja (1977) - Nem hinném, hogy kommentálnom kéne...mielőtt Lucas pénznyelő robottá változott, tudott filmet csinálni, nem mellesleg pedig forradalmasította a mozit.
A nyolcadik utas: a Halál (1979) - Amikor egy rémálom teljes erejével a vászonra kerül: borzongató látomás, amelyet akár évekig lehet elemezgetni. E nélkül nem lenne se modern sci-fi, se horror, se semmi.
Amiről még muszáj beszélni:
Kelly hősei (1970) - A klasszikus amerikai csibész-mozi nácikkal, arannyal, sztárgárdával.
Az elnök emberei (1976) - A politikai mozi, a paranoia-thriller és a társadalomkritikus tömegfilm alapvetése
Taxisofőr (1976) - A rossz közérzet legszebb filmes példája, a nagyvárosi bűnfilm fontos alapvetése.
+ a személyes kedvenc:
Annie Hall (1977) - Woody az európai modernista hagyományokat romkomba oltja. Tökéletes!