Ha a Hideg nyomon és a Tolvajok városa imponáló zsánerdarabjai esetleg nem lettek volna elég meggyőzőek, a tökéletesre csiszolt Argo-akció ellentmondást nem tűrően bizonyítja Ben Affleck rendezői kvalitásait. Az iráni túszdráma egy eddig ismeretlen fejezete, a CIA, Kanada és Hollyood összefogásával levezényelt, hajmeresztő mentőakció már önmagában is hihetetlenül erős alapanyag, ám Affleck remek érzékkel dúsítja tovább a valós eseményeket dramatizáló forgatókönyvet. A történelmi háttér felfestését, a korszak megidézését a rendező könnyed elenganciával oldja meg, majd kellő időt szán a főbb szereplők jellemvonásaira, illetve a fordulatok és a feszültség fokozására. Affleck azonnal behúz minket a sztoriba, majd egy izgalmas hullámvasútra ültet minket, miközben még arra is marad ideje, hogy kellő szeretettel (és morbid humorral) szolgáltasson némi igazságot a sokszor elmarasztalt, pénzéhesnek és cinikusnak gondolt Hollyoodnak.

A szatíra, a Bond-féle kémmozi és politikai thriller határán egyensúlyozó Argo nemcsak a meglepő és feszes narrációval, de az elsőrangú színészi teljesítményekkel is kiemelkedik a mezőnyből. Bryan Cranston és Alan Arkin mellett számos remek alakítást láthatunk az apróbb mellékszerepekben is, Affleck pedig valódi hőst farag a titkosszolgálati beosztása miatt megérdemelt elismerést eddig meg nem kapott Tony Mendez ügynökből. A film megtekintése után kifejezetten érdekes utánanézni az akció igaz történetének, hisz tetten érhető az a sajátos folyamat, ahogyan a hollywoodi gépezet érdekesebbé és közönségcsalogatóvá varázsolja a sztori. Affleck sűrít, kiélez, túloz, szerencsére mégsem ferdíti el az igazságot: az egyetlen, amiért a rendező elmarasztalhó, hogy "kifehérítette" a figurát, a valóságban ugyanis Mendez mexikói származású. Ennek ellenére a mű minden szempontból kifogástalan, így nyugodtan kijelenthető, az Argo-akció az elmúlt időszak egyik legemlékezetesebb mozija.