Kinetográf

John Hughes nem véletlenül vált a nyolcvanas évek egyik nagy sikerkovácsává, hiszen nála jobban senki nem ismerte az akkori tinédzserek érzés- és ízlésvilágát. Bár a Különös kísérlet a humor és a megpendített problémák terén is messze elmarad a Nulladik óra és a Meglógtam a Ferrarival ikonikus alapvetéseitől, mégis egy kifejezetten kedves és szórakoztató darabról van szó. Az elmúlt évtizedek retró-patinája mellett a mű számtalan apróbb csemegével kedveskedik az ínyenc filmrajongóknak, szépen elfedve a mű laposabb vicceit, az apróbb dramaturgiai döccenőket. Hughes ezúttal is ismerős terepen, a felső-középosztály kertvárosi idilljében mozog, és a börleszkes humort most is tipikus kamasz-fantáziákkal ötvözi, de ezúttal talán túl messzire merészkedik a képzelet világába. Két lúzer egy tökéletes nőt kreál magának a számítógéppel, a hölgy azonban életre kel és fenekestől felforgatja az életüket: az író-rendező szokásához híven ismét az önbizalom, a felnőtté válás és a gimi-hírnév dilemmái közé helyezi a hősöket, így a vad partiban torkolló események azonban egyszerre idézik a Beastie Boys legendás himnuszát ((You Gotta) Fight For Your Right (To Party)) és a korszak posztapokaliptikus tinifilmjeit (Harcosok, A Lordok bandája). Bár a kissé erőltetett sztori viszonylag hamar kifullad és a karakterek és a gegek sem elég intenzívek, az időkapszulaként funkcionáló mű a folyamatos meglepetésekkel tökéletesen leköti a mai nézőt. A korszak szexuális vágyálmát Kelly “Steven Seagalné” LeBrock testesíti meg, de felbukkan még a sokkolóan fiatal Robert Downey Jr. és Bill Paxton is, sőt, a vásznon e blog írójának egyik nagy kedvence, Vernon “Bennett” Wells is felbukkan. Ha nem is megkerülhetetlen vagy fontos, de kellemes gimifilm a nyolcvanas évek utánozhatatlan modorában.