Akár egy érintett, akár bértollnok, akár maga az alany jegyzi, élvezetes életrajzi könyvet írni komoly kihívás. Az írónak egy ilyen mű esetében sok mindenre kell figyelnie: egyszerre kell kielégetnie az olvasó pletykaéhségét, illetve elkerülnie a mitizálást, a szenzációhajhász megközelítést, miközben fenn kell tartania a kellő feszültséget és még egy komplett portrét is meg kell valahogyan rajzolnia. Michael Korda jó harminc éve íródott, annak idején az Európa Kiadó gondolozásában megjelent vaskos kötetére egészen véletlenül bukkantam rá, majd bármiféle komolyabb elvárás nélkül lapoztam bele, ám a mű (némileg váratlanul) már néhány oldal után magával ragadott. Nagy mutatvány ez a könyv, hisz egy olyan családi portéról van szó, melyet a nagy filmproducer, Sir Alexendar Korda unokaöccse jegyez és a három testvér (Alex, a rendező Zoli és a díszlettervező Vincent - az ő fia az író) elképesztően kacskaringós életpályáját követi végig. A Túrkeve melletti tanyáról Bécsen, Berlinen és Hollywoodon át egyenesen a brit filmipar élére vezető út hallatlanul érdekes és tanulságos - a történelmi forgószél, a filmes kulisszák, az elképszető vagyon és a lovagi cím pedig garantálják az izgalmakat.
Michael Korda természetesen a legidősebb testvérre, az ünnepelt agytösztre, a pénzügyi zsenire koncentrál és arra az emberfeletti feladatra vállalkozik, hogy gazdag és kifogástalan neveltetésű amerikai unokaöccsként megpróbálja megérteni a szegényen kivándorolt feltörektvő magyar nagybácsi személysiégét. Bár ez utóbbi célkitűzését végl talán nem koronázza siker, már maga a próbálkozás is rendkívül érdekfeszítő és olvasmányos. Sir Alex titkozatos alakja végig ott kísért a lapokon, ahogyan az apa, Vincent szeretetreméltó figurája is feldereng előttünk. Egyedül a rendezőként világhírű Zoli valamivel kevesebb fényt, de mindez érthető, hisz a személyes emlékeiből építkező író éppen őt ismerte legkevésbé. A szubjektív hangnem sajátos betekintést nyújt a család életébe, így az is megbocsátható, hogy a feleségek és szeretők mellett még az alkotó is jobban előtérbe kerül, mint a középső testvér vagy a fontosabb barátok. Ezek az egyenetlenségek és személyes kitérők néhol megborítják ugyan a könyv arányait, ám a döccenőkért bőven kárpótolnak a lebilincselő filmes vonatkozások, az emigrált magyarokkal kapcsolatos külső megfigyelések, illetve a kor részletgazdag és érzékletes megjelenítése. A szerencsei fiai legnagyobb érdemes, hogy sikerrel mutat be olyan letűnt világot, ahol egy önbizalommal teli producer még a megérzéseire hagyatkozva forgathatott sikerfilmeket, ahol a filmkészítés még egészen egzotikus foglalkozás volt és ahol akár egy talpraesett tanyasi fiú is filmcézárrá válhatott. Szélesvásznú mese ez a javából, egy hatásosan megírt és hangulatos - ám igaz történet. A mozi szerelmeseinek erősen ajánlott.
