Sean Connery jelen állás szerinti utolsó filmje kultikus képregény alapján készült, ám annak idején borzasztó csúnyán hasalt el a pénztáraknál, ráadásul az alapanyag rajongói mellett a kritikusok is eltemették. A szövetség valóban képtelen megfelelni a magasabb nézői elvárásoknak és nyilvánvalóan nagy csalódás azoknak, akik a patinás steempunkos viktoriánus-fantázia értő megfilmesítésében, egy komolyan vehető, előremutató képregényfilmben bíznak. Ha azonban félretesszük az előítéleteinket és a saját értékei mentén közelítünk a filmhez, egy akciódús, esztelenül szórakoztató B-filmes őrületet kapunk, tele bizarr megoldásokkal, áltörténelmi vadhajtásokkal és morbid popkulturális reflexiókkal. Az azóta már Guy Ritchie által is elmesélt történet (Sherlock Holmes 2. - Árnyjáték) nyugodtan zárójelbe tehető, a lényeget ugyanis a borongósan túlhúzott látványvilág, illetve a szürrealizmus határait súroló karaterpárosítások, az irodalmi előképek posztmodern továbbgondolásai jelentik.

Talán valóban harmatgyengék a dialógok, röhejesek a fordulatok és szenvednek a színészek - mindez nem sokat számít akkor, mikor Némó kapitány indiai jedilovagként kardozik, Tom Sawyer akcióhősként lövöldözik, Jekyl/Hyde doktor pedig Hulkként zúzza az ellent. Az amerikai szuperhős-alaptípusokat a viktoriánus brit “popkultúra” színe-javával helyettesítő szereplőgárda annyira abszurd elgondolás, hogy az ismert irodalmi referenciák játékos felhasználása, azaz a képregény brutálisan egyszerű kizsákmányolása már önmagában elviszi a művet a hátán. A posztmodern hivatkozási hálót az alkotók ráadásul egy igen steril és műanyag, ám talán éppen emiatt szórakoztató és markáns látványvilágba helyezik. A velencei csatornákban felbukkanó, szecessziós Nautilus számítógépes animációja legalább annyira elképszető, mint a mongol hegyekben megbúvó, titkos fegyvergyár (robotokkal, tankokkal!). Ha ehhez még hozzáadjuk a történelmi hiteltelenségeket, a logikai bukfenceket és a kötelező menőzéseket, meg is kapjuk a mű esszenciáját, ami valahol a bűnös élvezet, az értékké nemesülő szemét és az esztétikai minőséggé burjánzó giccs keveréke. Tessék hátradőlni, kikapcsolni az agyat és élvezni ezt az értelmetlen, de eszméletlenül mókás cirkuszi látványosságot!

(mi ez a lista? - itt megtalálod!)