Egy kellően erős alapötlet és jó adag politikailag inkorrekt humor segítségével gond nélkül megírható egy másfél órás komédia, de ahhoz, hogy a poénok tényleg működjenek, az alkotóknak a tökéletes alapot is meg kell találniuk. A Családi üzelmek imponálóan szalonképtelen és nyers beszólásai, a film szabadszájú és perverz viccei nemcsak azért hatásosak, mert a megfelelő színészek sütik el őket, de a szabadszájú poénok mögött mélyen konzervatív az üzenet. A családi kötelékeket, a szülő-gyerek viszonyokat kifordító történet remek, hisz a drogdealer, a sztriptíztáncos, a hajléktalan és a balfék kényszerűségből összeálló látszatfamíliája számtalan brutális gegre teremt lehetőséget. A figurák jók, a fordulatok szépen megágyaznak a párbeszédeknek és hibátlanul kötik össze a komikus betéteket. A családok széthullása, a szerepek kiüresedése aktuális probléma, a film laza és szabályszegő humorba csomagolt, de a hagyományos modell továbbélését dicsőítő végkicsengése éppen ezért találhat célba. Az óriási közönségsiker semmiképp sem magyarázható kizárólag Jennifer Aniston zenés vetkőzésével: a Családi üzelmek feszes és szórakoztató, mindez azonban mit sem érne a megfelelő érzelmi húrok megpendítése nélkül.
