A képregényfilmek és a manapság oly divatos geronto-akciók háziasítása néhány éve azért sülhetett el jól, mert az önkritikus alakítások mellé pergő sztorit, látványos összecsapásokat és jópofa klisé-kifigurázásokat kaptunk. A Red tempós mókájából és a sztárok önfeledt bohóckodásából a második részre csak ez utóbbiból maradt, az újabb felvonás ezért csak és kizárólag a Malkovich-Mirren-Hopkins trió miatt érdemes a figyelmünkre. Az összefércelt, kifejezetten unalmas cselekmény jellegtelen látványvilággal párosul, az erővel betuszkolt, steril harcok álmosítóak, ahogyan a modoros Willis és a szereposztásból kilógó Mary-Louise Parker duója sem vicces. Az alkotók nagy szerencséje, hogy a fontos mellékszerepekre sikerült valódi színészeknek is leszerződtetni. Malkovich nagy élvezettel bújik a bogaras ex-ügynök bőrébe, Mirren imád lövöldözni, a csak villanásnyira feltűnő Brian Cox tökéletes orosz, a nagy Anthony Hopkins brit úriembere pedig törvényszerűen kifogástalan. Hiába döcög a film, amikor ezek a művészek az öregedésen poénkodnak és nagy élvezettel játszanak, működik a dolog. Nagy kár, hogy ezek a jelenetek a játékidő kisebb részét teszik csak ki.