Kinetográf

A sci-fi ritka vendégnek számított a hatvanas évek olasz filmgyártásában, az 1965-ös Terrore nello spazio elsősorban mégis azért különleges, mert egyértelműen hatással volt Ridley Scott két Alien-filmjére. A nemzetközi forgalmazásban bizarr módon Vámpírok bolygója néven futó műben vérszívók ugyan nincsenek, ám Mario Bava hibátlan érzékkel vegyíti az űrutazás, az ismeretlentől való félelem és az ostrom, illetve a zombi-, domestic- és testrabló-horrorok legfontosabb motívumait. A kézműves képi trükkök és harsány, hatásvadász kulisszák miatt mintha egy olcsó ponyva elevenedne meg: a film vizuális világa kimondottan míves, a korstílus vagy az űrtrash rajongói akár pezsgő is bonthatnak. Bava alkotása a komótos tempót leszámítva kitűnően öregedett, a megmosolyogtató küytük, a rossz színészi játék és hatvanas évek tech-fantáziája a retró szemüvegén keresztül rendkívül szórakoztatóak. Ami pedig az Alien- és Prometheus-párhuzamot illeti, valóban számos olyan szituáció, fordulat és dramaturgiai elem bukkan fel, mely Scott rendezésiben is visszaköszön. Bár a Bava megálmodta látvány csak nyomokban bukkan fel a két hollywoodi sikerfilmben, a zsánerek keverése, a félelmetes atmoszféra vitathatalan mintául szolgált az amerikai filmes, illetve a posztmodern Hollywood számára. A Vámpírok bolygója filmtörténeti érdekességként, B-kategóriás mókaként és nosztalgikus élményként is működik, épp ezért valóban méltó az ínyenc filmrajongók és a zsáner iránt érdeklődők figyelmére.