Kinetográf

Mielőtt világsikerre vitte volna a spagettiwestern műfaját, Sergio Leone a populáris olasz filmgyártás számos alkotójához hasonlóan nagyszabású történelmi látványosságokat, úgynevezett peplum (vagy más néven kardozós-szandálos) mozikat forgatott. A rodoszi kolosszus e sajátos filmtípus egyik reprezentatív darabja, mely a rendező életművében inkább csak “korai zsengeként” érdekes, a korszak ókori produkcióival ismerkedőnek azonban érdemes belekukkantani a műbe. Leone alkotása már-már esszenciális töménységbe sűríti az alműfaj előnyös tulajdonságait, hisz színtiszta attrakcióról van szó, ahol a forgatókönyv, a színészek és a rendezés is a jelmezek és a díszlet alá dolgoznak. A nagyszabásúnak, nagyívűnek beállított sztori eposzi hangulatokat próbál kelteni, a népes statisztéria és a látványos színek mind-mind egy letűnt kor mítoszát aknázzák ki és elsősorban a szem legeltetésére építenek. A műfaj jó pár évig lázba hozta a közönséget, ma viszont inkább a túlzások és a modorok, a camp miatt szórakoztatóak. Leone filmje e sajátos filmgyártási periódus szimpatikus mementójaként, illetve giccshatáron egyensúlyozó “bűnös klasszikusként” is nézhető, vagyis ott a helye a legjobb peplum-filmek között.