Bő tíz évvel az első felvonás után némileg kockázatos dolog folytatni egy időközben félig-meddig kultikussá vált alkotást. A korábbi poénokat és beszólásokat betéve tudó rajongók lehetetlen elvárásokkal ülnek be a filmre és törvényszerűen csalódni a fognak, míg az ellentábor ellenszenve ideális céltáblát kap. Az Anchorman-újrázás esetében az Apatow-brigád mégsem számította el magát, amit nemcsak a kiugró pénzügyi eredmények, de a meglepően egységes verdikt is jól mutat. Bajszos hímsoviniszták bőrébe bújó sztárokkal olyan nagyot nem is lehet tévedni, a poénok a bevált módszert követik, a korábban kipróbált recept most is működik. Aki nem tartozik sem a Burgundy-fanatikusok, sem az elutasítók közé, a játékidő százalékos arányában körülbelül ugyanannyiszor fog elmosolyodni az első és a második rész alatt. A "másik" Apatow kínálatában egyértelműen ezek a legjobb darabok.
