Papp Gábor Zsigmond Retró-sorozata hiánypótló módszerekkel vizsgálja a hivatalosan már magunk mögött hagyott, az életünket még mindig rendkívül erősen meghatározó Kádár-korszakot. A könnyed, finom humorba és nosztalgikus képekbe csomagolt témák igen komoly, kínzóan aktuális társadalmi jelenségekre, velünk élő automatizmusokra hívják fel a figyelmet. A válogatott jelenetek, a felcsendülő dalok és a ma már irónikusan hangzó hír- és beszédrészletek, giccses dalok túlmutatnak a divatos retró-esztétikán. A megidézett jelenetek nemcsak a gulyáskommunizmus sajátos korszellemét hozzák elérhető közelségbe, de arra is választ kínálnak, miért is vagyunk ma épp olyanok, amilyenek. Papp nem kritizál, nem magyaráz túl semmit, érezhető szeretettel nyúl az alapanyagokhoz, melyek így egymás mellé pakolva szinte saját magukat lelpelzik le. A Magyar retró második része (mely a sorozat ötödik darabja) a város és a falu, illetve a gyermek- és tinédzser-lét kádári ideálját járja körül. A legújabb darab talán nem olyan erős, mint a méltán népszerű, a nemzeti karakterünket sebészi pontossággal megvilágító első rész (lásd alul), még mindig tartogat néhány felejthetetlen pillanatot.