A kult címkéjét talán még el sem kezdték ráaggatni filmekre, mikor a Csókolj halálosan már rég kiérdemelte ezt a megnevezést. Robert Aldrich kulcsműve a bemutató idején nem keltett különösebben nagy figyelmet, ám a francia újhullám akkoriban még kritikaírásban utazó figurái imádták, így a mű gyorsan bekerült a kánonba. A titokzatos táska utáni hajsza, az ügyet önmagáért a rejtélyért felgöngyölítő hős és a bizarr nőalakok egy feledhetetlen, mélyebb elemzésekért kiáltó történetté állnak össze, ráadásul a választott filmnyelvi eszközök, a plánozás, a kamerakezelés és a fényhasználat is előremutatóak. Film noir ez a javából, tökéletes feladvány és kult-alapanyag, melyet az ínyencek mellett az alkotók is gyorsan felfedeztek maguknak. A Csókolj halálosan számos rendezőre volt hatással, a Repo Man és a Ponyvaregény például egész nyíltan idézett is belőle. Aldrich mozija szerencsére mégsem a hype, a főhajtások és a róla íródott könyvtárnyi tanulmány miatt érdekes még ma is - hanem azért, mert ez tényleg egy kitűnő, méregerős mozi.
