Ellentétben a szigerország ikonikus színészlegendájával, minden idők egyik legsikeresebb és legkedveltebb brit filmje nem jól öregedett az elmúlt évtizedekben. A szimpatikus nőcsábász és hivatásos cinikus Alfie pikáns kalandjai a hatvanas évek közepén jótékonyan meglepték és felrázták a közönséget, a merész tabudöntögetések azonban mai szemmel már nagyon nehezen kivehetőek. Hősünk áttörve a negyedik falat egyenesena nézőhöz intézi a szavait és nyíltan beszél a szexről, a hűtlenségről és a nőkről. Alfie léha, könnyed alak, erkölcsi kódexe meglepő módon mégis rendívül következetes és koherens. Hősünk mindent a saját élvezteinek rendel alá és a tudatosan vállalt életviteléért hozott áldozatokkal is tisztában van, így a karakter jelleme korántsem olyan ellentmondásos, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. A Bill Naughton darabjából készült film fontos kortünete a hatvanas évek kultúrális forradalmának és könnyed elegenciával festi meg a cockney-miliőt, ám a saját kontextusából kiszakítva drasztikusan veszít az erejéből (lásd a 2004-es remake csődjét). Bár a film frissessége eltűnőben, a karakterábrázolás újító megoldásai pedig beépültek a populáris mozi eszköztárába, az Alfie színészi teljesítményei ma is élvezetessé varázsolják a művet. Caine valósággal lubickol a szerepben és karrierje egyik legmeghatározóbb alakítását nyújtja - nem véletlen, hogy a színészlord kisugárzása ma is olyan erős, mint 1966-ban.
Korszellemek - Alfie
2014.07.07. 12:19 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!
Címkék: brit
A bejegyzés trackback címe:
https://kinetograf.blog.hu/api/trackback/id/tr595822608
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.