Hol vannak már azok az idők, mikor a tiniket megcélzó produkciók nem a különböző testváladékokról és a káromkodásról, hanem a szürrealista humorról és a klasszikus gimis álmok, a csajok-buli-menőség szentháromságáról szóltak. Savage Steve Holland a legendás John Hughes vadabb és kísérletezőbb pályatársaként pontosan elkapta a nyolcvanas évek fiatalos korszellemét és maximálisan kihasználta az MTV-esztétikában rejlő lehetőségeket. A Jobb, ha hulla vagy… rajzfilmes viccekkel, burleszkbe hajló megoldásokkal és divatos zenékkel operál, de közben azért az érzelmekről sem feledkezik meg. A különböző zsánerek vegyítése, az eszement szóviccek és vadul burjánzó gegek mellett Holland a morbidabb poénoktól sem riad vissza. Az elhagyott hősszerelmes öngyilkossági kísérletei már-már sikerrel járnak, az önbecsülés helyreállításáért vívott síharc kaszkadőrmutatványai korántsem veszélytelenek, a figurák mégsem sérülnek fizikailag, maximum ideig-óráig érzelmileg. John Cusack ekkoriban zsinórban hozta az ikonikus tiniket, most kiváló az unalmas kertvásorban cseperedő amerikai X-generáció arcaként. A lúzerekből lesznek a legnagyobb győztesek, Holland szórakoztató módon visszahangozza és felfrissíti az ismerős közhelyet. Mi pedig innen 2014-ből legfeljebb csak ámulhatunk, milyen tempós, öletesen csapongó és időtálló filmekkel csalták a mozikba a fiatalokat a Reagan-korszak kellős közepén.
Kötelezőkről röviden - Jobb ha hulla vagy
2014.07.27. 13:52 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!
Címkék: amerikai gimi
A bejegyzés trackback címe:
https://kinetograf.blog.hu/api/trackback/id/tr385988087
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.