A nyolcadik utas: a Halál műsorra tűzése zseniális ötlet volt, és nemcsak a mozis vetítéssel, a masszív rajongótábor jelenlétével járó különleges extra élmények miatt. A mozi intézményét temetők mintha soha nem tapasztalták volna az efféle befogadói szituációk erejét, holott vásznon, közösségben nézve mindig sokkal erőteljesebb a hatás, főleg egy ilyen kultikus darab esetén. A felújítás ráadásul remekül sikerült, a kép és a hang csodás lett, Scott korszakalkotó megoldásai ilyen nagyban és ekkora fényerőnél sokkal erősebben kidomborodnak, a hatás. Egy sötét teremben ülve, a gyöngyvásznat nézve egyértelmű jelentéstöbblet mutatkozott, de korántsem olyasmi, amivel egy tipikus újranézés során szembesülhet az ember. Nem igazán számítottam arra, hogy a film atmoszférája ennyi idő és újranézés után beszippant, a rendező pedig még mindig gond nélkül fel tud ültetni a hullámvasútra. A legdurvább mégis az volt, hogy milyen könnyedén feltárultak a mű mélyebb rétegei. Én tényleg csak most éreztem át igazán azt, hogy az Alien pont azért időtlen, mert a legbelsőbb félelmeinket találja telibe - legyen az bármilyen fóbia.