A tinédzser-film sajátos kategória, az igen kétes színvonalú fingós-bebaszós-önkielégítős zsigerkomédiák mellett ugyanis a mozi történetének számos mesterműve sorolható e műfaj alá. Bár Az élet habzsolva jó (micsoda magyarítás, jujj!) nem éri el a nagy elődök színvonalát, legalább szerethetően, igényesen és okosan elmélkedik a mindenkor végzősöket szorongató kapunyitási pánikról. Hősünk a középiskola nagymenője, ám a kifelé mutatott arc és a valódi személyiség között szakadék húzódik, mely az érettségi közeledtével egyre égetőbb problémákat szül, ráadásul az igazi szerelem is beköszönt egy kedves lány személyében. James Ponsoldt hamisítatlan indie filmes, hibátlanul építi az atmoszférát, ügyesen mutatja fel a családi hátteret és hibátlanul rakja össze a drámát. A rendező eddigi életműben az alkoholizmus romboló hatásai központi szerepet játszott és most sincs ez másként. Nagy bravúr, hogy ezt a súlyos témát sikerül hézagmentesen beleszőni egy keserédes coming of age történetbe, a legemlékezetesebb teljesítményt mégis a főszereplőt alakító Miles Teller nyújtja. Vele mostanság sokat fogunk még találkozni.
Így is lehet - Az élet habzsolva jó
2014.09.12. 15:10 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!
Címkék: amerikai gimi romatikus komédia
A bejegyzés trackback címe:
https://kinetograf.blog.hu/api/trackback/id/tr586641257
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.