A gimis kasztrendszerbe beépülő lúzer-rendőrök kalandja üde színfolt volt a fárasztóan ötlettelen hollywoodi vígjáték-kínálatban. A 21 Jump Street kimondottan okosan volt összepakolva, az alkotók mesterien mixelték össze a buddy cop és a középsulis coming of age mozik paneleit, miközben folyamatosan idézőjelezték a módszereiket, pontosan belőve a humor, az akció és az önreflexió megfelelő arányát. Ez a módszer mégsem ért volna egy lyukas garast sem, ha nincs Hill és Tatum párosa, akik között nemcsak a haver-kémia van nagyon rendben, de ők ketten kiváló színészek is (igen, méltatlanul alulértékelt sztárokról beszélünk, bár Hill pályája mostanság már szépen ível felfelé). A második résszel innen már nem lehetett nagyot hibázni, szerencsére mindenki pontosan azt folytatta, amit az első felvonásban elkezdett. A folytatások hálás motívumából jó néhány vaskos vicc születik és bár a poénsűrűség egy fokkal most talán alacsonyabb, ugyan ki ne élvezné, ahogy ez a remek páros ökörködik a vásznon. Reméljük a lendület ki fog tartani a harmadik etapra is.
