A felemelő önreflexív kicsapongások, az alkotói lélek mélységeit boncolgató metafilemzés általában ugye a nagy SZERZŐK és "A" MŰVÉSZ felségterülete - legalábbis ezt a sztereotípiát hordjuk magunkban azóta, hogy az akadémikus megmondók sikeresek elterjesztették, a pop az definíció szerint értéktelen kacat lehet csupán. Nos, talán nem kell bővebben fejtegetni, mennyit ér az efféle elitista-sznob nézőpontról, de az írásos ellenérvek korántsem képesek úgy arcon csapni a nagyfejűeket, mint a belga akciósztár, nevezett JCVD a nevét címként viselő filmjében. Lesajnált, leírt, egyszerű attrakciós potenciálnak és szórakoztatóipari szakmunkásnak bélyegzett hősünk ugyanis olyat tesz, amire a hatvanasévekótahalottamozi-arcok tényleg nem számítanak: emberünk nagybetűs színészetet mutat be, olyat, ahol lecsupaszítja és elénk pakolja a lelkét. Összekacsintós-postarablásos sztori ide, akciózás és fogoly-szitu oda, ez a 2008-as műalkotás egyetlen, ám annál gigantikusabb jelenet miatt vonulhat be a film egyetemes történetébe, nevezetesen a néző képébe tolt nagymonológ miatt, aminek egy jobb világban ott lenne a helye a "best-of" listákon. Amikor JCVD a világ elé tárja, ő bizony megdolgozott a hírnévért és igen, közben néha seggfej volt csúnya hibákkal - nos, ez negyedik falat áttörő vallomás maga a tömény katarzis. Ha lenne igazság, ezért fénylő díjakat osztogatnának, de hát ő ugye csak egy kiégett akciósztár, minek is rá odafigyelni...
Ha lenne igazság... - JCVD
2014.12.11. 11:07 | Huber Zoltán | 1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://kinetograf.blog.hu/api/trackback/id/tr666918271
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
scorsesefan 2014.12.11. 12:41:26
Jól beszélsz Mester! Az a monológ felejthetetlen.