Mielőtt bevették magukat a tékák alsó polcaira és ellepték a másolt VHS-kazetták “B-oldalát”, a sötét cuccban bérgyilkoló, fantasztikus harcművészeti képességekkel felvértezett ninják a japán film drámai figurái közé tartoztak. A baglyok kastélya ezen alzsáner egyik klasszikus, a hűség, a hagyomány és a bosszú kérdéseiről meditáló alapvetése. A háttérben zajló politikai játszmákban gyilkos bábként, egyszerű fegyverként sodródik a családját és klánját vesztett ninja, akinek végül a személyes boldogság és a kötelesség között kell választani. Erősen allegorikus, a japán közönség számára mélyen átélhető dilemmákról van szó, de aki egy akciódús és látványos, a későbbi darabokhoz hasonló filmet vár, csalódni fog. A több mint fél évszázada (!) forgatott darab egy klasszikus regényt dolgoz fel és inkább lassú lefolyású karakterdráma, mint pergő harcművész-mozi. A film nem a ninja képességeit, hanem a lelkét veszi célba, ami egészen más végeredményt eredményez, mint amit az álarcos-dobócsillagos figuráktól megszoktunk. Már csak emiatt is erősen ajánlott.