Timur Vermes könyve igazi high concept mentén íródott, még ha maga az alapötlet nem is túlzottan eredeti vagy bonyolult. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű húzás feltámasztani és bedobni Hitlert a kortás bulvársajtó zavaros vizei közé, hogy aztán a szörnyűséges német diktátorral az író görbe tükröt tarthasson Németország (és egy picit a nyugati társadalmak) elé. Vermes receptje ideig-óráig remekül funkcionál, a Führer halálosan komolyan nyomja a sódert és senki nem veszi komolyan, sőt, először viccnek, később zseniális iróniának gondolják a “feltámadást”. Szépen végigszáguldunk tehát a politikai korrektség, a butaság és a beszariság háromszögében vergődő médián, a kórképet Hitler igen sommás megjegyzésekkel vázolja, a poénok ütnek. Az első száz oldal után a remek koncepció sajnos kifullad, a dolog kissé generikussá válik és önismétlésbe fullad és szinte semmit nem vált be az ígéretes felütésből. Igaz, a német olvasó számára nyilván sokkal erősebb a kritika és eredeti nyelven a régi/új beszédmodor ellentmondásai is plusz réteggel gazgadítják a szöveget. Az avíttas szófordulatok a fordításban csak néhol csalnak mosolyt az arcunkra, talán ha Horthy vagy Kádár térne vissza, ez az egész sokkal jobban ütne. Csak sajnos az a baj, hogy Hitlerrel ellentétben ők bizony nem is tapasztalnának olyan nagyon markáns változásokat a közéletben - és ez nem csak üres demagóg kesergés, elég csak körbenézni a hírekben.
