Az eddig elkészült portfólió alapján nagyon úgy tűnik, a Marvel Studios csak enyhe tónusváltásokat és apró finomhangolásokat engedélyez az aktuális szuperhős-mozira felbérelt alkotógárdának. Az óvatosság persze érthető, amíg szó szerint ömlik a pénz és ennyire fut a szekér, minek változtatni a jól bevált képleten. A képregényes cég logójával induló egy tucat film körülbelül ugyanúgy néz ki és hasonló modorban meséli el a generikusan összepakolt történeteket. A legfrisebb felvonás, A Hangya komolyabb súrlódások nélkül simul bele a sorba, a tizenkettedik mozgóképük csak annyiban lett más, hogy egy sokkal áramvonalasabb, könnyedebb forgatókönyvből készült. A megszokott minőség és a steril egyenlátvány mellett kifejezetten frissítőleg hat a játékosabb, viccesebb megközelítés, de a végeredmény leginkább egy amolyan "mi lett volna, ha" érzést hagy maga után.
A projekten igen sokáig dolgozó Edgar Wright szerzői kézjegye félreismerhetetlenül ott maradt az anyagon még akkor is, ha fél úton, még a forgatás megkezdése előtt "kreatív nézeteltérések" miatt távozott. Bár utólag nyilván nem nehezen szétszálazható, az elkészült mű számos erénye valószínűleg neki, illetve a vele dolgozó Joe Cornishnak köszönhető. Sok kihasználatlan ötletmorzsa és elhagyott irány maradt a filmben: a telivér heist-vonal, a lúzer mellékszereplők vagy a játékmakettes/kertes kalandok Wright tálalásában valószínűleg sokkal emlékezetesebbek lehettek volna. Ő volt az ráadásul, aki anno remek érzékkel pakolta bele a produkcióba a legkritikusabb komponenst. A Hangya ugyanis bőven középszer lenne, ha nem Paul Rudd remekelne a címszerepben. Rudd nemcsak segített kipofozni a forgatókönyvet (Adam McKay mellett), de végeredményben az ő mókázása tartja egyben a mozit. Chris Pratt után egy újabb fantasztikus komikus bizonyította, a CGI-trükkorgia a megfelelő emberek nélkül semmit nem ér.
