Egy tökéletesebb világban az akciófilm és az ismeretterjesztés kéz a kézben járna, de nem úgy, ahogyan mostanság a klisékből tákolt dokumentumműsorokat hatásvadász illusztrációkkal szokták keverni. Képzeljünk csak el egy olyan produkciót, ahol a hős kidolgozott figura valódi jellemvonásokkal és félelmekkel, sebekkel, gyengeséggel. Ahol a konfliktus bemutatása árnyalt és hiteles, az ellenfél nem arctalan, a motivációk és a problémák markánsan kirajzolódnak. Ahol az akciók nem a felrobbanó statisztériára, a fegyverropogásra, a táncszerűen koreografált verekedésekre vagy a látványos stilizációra épülnek, hanem arra a feszültségre, amit a realisztikusabb megközelítés törvényszerűen előidéz. Hitelesség, dráma és adrenalin nem zárja ki egymást, sőt, kéz a kézben járnak, mégis csak igen kevés olyan mozit tudunk felsorolni, ahol a fenti kritériumok mindegyike teljesül. A '71 pontosan ilyen film, ahol egy nyílegyes történet mentén szép lassan kibomlik az északír konfiktus tragédiája. Az újonc brit katona belecsöppen az események sűrűjébe, az osztag hátrahagyja, így kényetlen egyedül nekivágni Belfast labirintusának. Egyszerű sztori, tipikus 'running man' szitu, az izgalmas pokoljárás pedig tökéletes lehetőséget teremt arra, hogy megismerkedünk a szemben álló felek tipikus figuráival, a machinációkkal. A menekülés izgalmát a kaotikus helyzet szomorú értelmetlensége ellensúlyoza, a karaktereket kiváló színészek keltik életre (Jack O'Connell nevét tényleg ideje megtanulnunk!) A '71 korántsem hibátlan film ám olyan irányokba mutat, melyet egy tökéletesebb világban rengetegen kezdenének követni.
