Sean S. Baker uzsonnapénzből forgatott bizarr karácsonyi tragikomédiája nem véletlenül keltette fel a rendhagyó mozgóképes élményekre vadászó nézők és kritikusok figyelmét. A három iPhone 5ssel rögzített film egy transzszexuális prosti rohanását követi végig Los Angeles-külső Szentestéjén, így tárva fel egy igen különös univerzumot. A Tangerine többszörösen megtöri a konvenciókat, a szokatlan helyszín és a különc szereplők mellett leginkább az alkalmazott filmnyelv miatt izgalmas, a rögzítés módja ugyanis alapvetően meghatározza a végeredményt. A könnyű és pici telefonokkal a stáb együtt lohol a figurákkal és szinte tapintható közelségbe hozza ezeket a gyönyörű, szmogos narancsszínű napsütésben fürdő lepukkant utcákat. A néző kénytelen Sin-Dee melodramatikusan eltúlzott tombolásával azonosulni és így észrevétlenül merül el egy olyan világban, melyet maximum egy száguldó autó ablakából láthat elsuhanni. Baker e gesztusa már önmagában is figyelmreméltó, filmje a leginkább talán mégis azért működik, mert mélységesen együttérez a hőseivel. A többségi társadalom peremén küszködő csóró, de legalább ott vannak egymásnak és ők is csak a boldogságot keresik, mint mindenki. Az a fura helyzet áll elő, hogy sok mindenért lehet nem szeretni ezt a filmet, de kihagyni semmiképp sem érdemes.