A horror és a komédia mixelése az egyik hatásosabb műfaji kombó, különösen ha okosan túlpörgetik. A nevetés egyrészt tökéletesen oldja a feszültséget és a szorongást, másrészt okozhat némi feloldható bűntudatot, ami a rémmesék fontos hatáseleme. A világító sárga löttyel hullákat életre keltő őrült orvos magát halált szeretné legyőzni, de csak egy csapat dühöngő zombit szabadít el. Az elmúlás, a rothadó test zsigeri viszolygását a Re-Animátor karneváli gore-fesztiválba pörgeti és hihetetlenül vaskos viccekkel ellenpontozza. A holttestek először egyben, majd darabokban térnek vissza a túlvilágról, kétbalkezes hőseink pedig fokozatosan veszítik el az irányítást, amit egy-egy rezignált beszólással nyugtáznak. Stuart Gordon kitűnő arányérzékkel keveri a rémisztő és röhejes elemeket, feszesen tartja a tempót és az abszurdig képes fokozni az eseményeket. A színészválasztás kiváló, különösen a megszállott fiatal orvost alakító Jeffrey Combs és a gusztustalan perverziót új szintekre emelő David Gale emlékezetesek. A Re-Animátor egyszerre idézi meg a viktoriánius és gótikus hagyományokat (Frankeisntein, Poe), az Universal- és Hammer-horrorokat, illetve a zsigeri exploitation darabokat, miközben az akkori trendeknek megfelelően humorral lazítja fel a borzalmakat. Pokolian jó szórakozás, melynek nem véletlenül van bérelt helye a legjobb kultfilmeket összegző listákon.