Különös alkotás ez egyenesen az olasz bűnfilm aranykorából. Mezei poliziottescóként indul a film, majd egy váratlan húzással izgalmas menekülésbe és sorsszerű tragédia fordul, egyszerre idézve meg az amerikai gengszterikonok keserű bukását és a sötét noirok kiábrándult hangulatát. Hősünk bűnöző ugyan, de szilárd erkölcsökkel, az okosabb fajtából. Bár a rossz oldalon van és vitatható döntéseket hoz, alkotóink folyamatosan árnyalják a jellemét és fedik fel a motivációit. Olyan csapdahelyzetbe sodorják, ahol szép sorban lehullanak az álarcok az őt körülvevő emberekről, miközben a rendőrség is nagy erőkkel keresi. Antonio Sabato érdekes választás a szerepre, a nyílt tekintetű színész csak még jobban kihangsúlyozza a karakter kívülállását. Giorgio Stegani elsősorban forgatókönyvíróként dolgozott és leginkább néhány felénk is ismert westernnel ért el sikereket (Egy lyukas dollárért, Adios gringo - direktorként is). A kétségbeesés utolsó órái az egyetlen kiruccanása ebben a műfajban, ráadásul nem is saját alapanyagból dolgozott, vélhetően ezért sikerült ilyen imponálóan szabálytalanra. A kötelező panelek felvonulnak ugyan (autós üldözés, explicit szex és erőszak, árulás), a főhőst megfertőző vírus határidő-dramaturgiája, az ellentmondásos jellemek és az erősen drámai tónusok felülírják a zsáner bevett hatáselemeit. A sztori Kazan híres filmjének (Panic in the Street) ügyes parafrázisa, egy csipetnyi társadalomkritikával, kiváló kísérőzenével és nagy adag cinizmussal. Újabb bizonyíték, micsoda ihletett darabok gurultak le akkoriban az olasz filmgyár futószalagjáról.
