A Ragyogás fanatikus elemzőit megszólaltató dokumentumfilm akkor a legizgalmasabb, mikor túlmutat az elmebeteg rajongói teóriákon és magukról az alanyokról mesél. Rodney Ascher vonatkozó filmekből vett részletekkel festi alá az interjúkat és ügyesen vágja össze a beszélgetéseket, így végül célba ér. A beszélők önmagukat leplezik le és végül kimondva-kimondatlanul elismerik, hogy a választott műalkotásban önmagukat ismerik fel. Nagyon izgalmas labirintus!
Jól szerkesztett és közérthető doksi a "celluloid vs. digitális" vitáról, igazi hollywoodi nagyágyúkkal. A Keanu Reeves levezényelte interjúk szinte minden fontosabb témát érintenek és számos kulcsfontosságú szereplő megszólal. Nolan, Scorsese, Lynch, Lucas és Cameron mellől egyedül Tarantino hiányzik, a film egyetlen komolyabb problémájáról pedig senki nem tehet. A 2012-ben készült mű néhol már most, három évvel később is törvényszerűen elavultnak számít, ám szerencsére épp azok a jóslatok nem jöttek be, amiknek egyébként sem örültünk volna (3D uralma, mozilátogatás csökkenése).
Sajnos nem a filmkritikus mesterségéről és még csak nem is Ebert munkásságáról szól ez a doksi, hiába szólnak meg igazi hollywoodi nagyágyúk. Néha felbukkan ugyan egy-két utalás arra vonatkozóan, miért szerette a filmeket hősünk és miért írt máshogy, mint a többiek, de a játékidő nagy részében egy zavar baejtő betegségpornót kapunk. Ebert rajongóinak/ismerőinek bizonyára érdekes valamennyire és érthető is az alkotói szándék, mégis csalódás.