A rutinos Giorgio Ferroni rendező és az akkoriban sikert sikerre halmozó Giuliano Gemma az Egy lyukas dollár kissé konzervatív, ám rendkívül stílusos westernjében dolgoztak együtt először. A veterán ex-katona kiválóan elmesélt bosszútörténete komoly sikereket aratott, hogy a filmet rögtön két folytatás követte, laza trilógiává bővítve Ferroni és Gemma együttműködését. Az 1967-es Wanted a bevált stábbal, a kipróbált alkotóelemekből készült, vagyis az első mozi alapképletét variálja tovább. Gemma leszerelő déli katona helyett ezúttal ugyan becsületes sheriffként lovagol be a városba, a helyi hatalmasságok azonban most is durván tőrbe csalják. Hősünk kénytelen a törvény másik oldalára állva kideríteni az igazságot, majd kíméletlenül leszámolni a gonosz ellenfelekkel.
Ferroni rá jellemző módon ezúttal is klasszikus vonalvezetésű, amerikai hangulatú westernt forgat, ám a fiatalabb honfitársaira jellemző zsánerjátékok elmaradását a korábbiakhoz hasonlóan most is ötletes elbeszélői fogásokkal és csalhatlan ízléssel kompenzálja. A Wanted kellemes csemege a műfaj szerelmeseinek, a film ráadásul még távolról ugyan, de egyértelműen a később felfutó akciófilmeket előlegezi meg. Az ártatlanul megvádolt, magányos sheriff, a nagydumás hamiskártyás barát, a szerelmi szál motívumai a nyolcvanas években számos városi igazságosztónál felbukkannak. A látványos bunyók, a film közepébe ékelt lehengerlő szekeres üldözés simán beférnének bármelyik jobb akciófilmbe.
A film címét variáló fő zenei téma mindig a megfelelő pillanatban csendül fel, az olasz helyszínek, a komolyabb költségvetésből készült kulisszák pedig egy aprólékosan kimunkált (és a poros sárgák helyett zöld) spagettiwesternt eredményeznek. Ferroni remek tempóban, váratlan csavarokkal tárja elénk az egyébként igen egyszerű történetet. A film igazi erősségét mégis az összeszokott, kifogástalan színészgárda jelenti. A vibráló mosolyú Giuliano Gemma mellett elsősorban Nello "Tangónak hívatja magát" Pazzafini önfeledt mókázása emlékezetes. Giorgio Ferroni westernjei talán nem olyan lazák és ikonikusak, mint a nála ismertebb kollégák sokat emlegetett alapművei, ám a Gemmával készült művei egytől-egyik szórakoztató, kifejezetten időtálló darabok.