A húsvéti ünnepkörrel sajnos elég mostohán bánik Hollywood: sehol egy jófajta slasher, katasztrófafilm vagy hímestojáshoz igazított akció, pedig újévtől karácsonyig szinte minden jeles nap ki van már aknázva folytatásos tinihorrorral, terroristás-lövöldözős vagy épp sírós-romcsi mozival. De miért épp a húsvét a kivétel? Rejtély ez számomra, elvégre a nyuszi-tojás-feltámadás témakörben lazán el tudnék képzelni valami rózsaszínű óriásfülekkel gyilkoló őrültet, akit gyerekkorában megalázott a nyuszi, ezért húsvét éjszakáján visszatér, hogy rágóálló tinimacsók tojásain álljon bosszút...
A vérbeli húsvéti mozi tehát nagy hiánycikk, besonkázva ezért vagy valami Jézusos-filmet kell néznünk, ha pirostojásos lelkiállapotban akarunk maradni, vagy az akció és izgalom oltárán feláldozzuk az ünnepi hangulatot és valami teljesen irreveláns emésztés-segítő filmet választunk. Nagy dilemma tudom, szerencsére azonban van megoldás! A fentebb vázolt nézői igény ugyanis eszébe juthatott Christopher "Visegrádi" Lambert barátunknak is, ezért színész-producer-ötletadóként összehozott nekünk egy hamisítatlan húsvéti pszicho-horrort, Feltamadás címen - mely persze korántsem lett filmtörténeti mérföldkő, mégis hiánypótló munka egy igazán király alapötlettel és hamisítatlan B-filmes kivitelezéssel...egyértelműen remek húsvéti móka!
A film egyébként finoman szólva "merít" a Hetedik című alapműből: van egy hiperintelligens sorozatgyilkosunk, aki szívatja a rendőrséget, Lambert meg egy gyerekhalállal terhelt múltú zsaru, aki megpróbál túljárni a genyó eszén. Eddig ugye semmi extra, de itt jön az extra fűszerezés: a kattant elméjű gonoszunk ugyanis nem kispályás, hanem mindenféle testrészeket gyűjt, hogy aztán a sufniban összerakja húsvétra magát Jézus Krisztust! Azt hiszem, 
nem kell kiemelnem, mennyire zseniális ez a felvetés és a forgatókönyvíró dícséretére legyen mondva, lecsapja a nagyszerű ötletből adódó magas labdákat is: beindul a nyomozás és persze a versenyfutás az idővel, mindenféle vallási utalásokat kell megfejteni és ezen keresztül nyomozónknak a múltjával és saját traumájával is szembe kell néznie (ki gondolta volna)...
Természetesen senki ne várjon eget rengető fordulatokat és innovatív rendezést, ez itt egy vállaltan B-film, annak viszont abszolút megállja a helyét. Bár a történeti csavarokat minimális bibliai- és Hetedik-ismeretekkel ki lehet találni, a történet végig élvezetes és hangulatos, a rendezés pedig csak ott tolakodó, ahol a rendező nem tud ellenállni a divatosan zaklatott kameramozgásnak és a gyors vágásnak: ezek inkább röhejesek mintsem hatásosak, de szerencsénkre nincs sok ilyen rész. A képi világ persze szintén Hetedik-koppintás, mélyfekete helyett olcsóbb videoszürke-színekkel, néha azonban kifejezetten jól sikerült képekkel is találkozhatunk - a film hangulata tehát megfelel a követelményeknek. A legmeglepőbb azonban mégis Lambert teljesen vállalható játéka, a néhány gázos dühös-sírós jelenetet leszámítva az alakítása abszolút rendben van, bár egy fodrászt igazolhatott volna a stáb, de kicsire nem adunk...Az alkotóknak viszont ezeken felül maradt energiájuk egy fincsi kikacsintásra is: a pap apró szerepében ugyanis nem kisebb ember parádézik, mint David Cronenberg! Jár a pont!
Összességében nincs itt semmi hiba, egy telivér másodvonalbeli filmmel van dolgunk és ezt szerencsére az alkotók is tudták: ennek megfelelően mérték az akciót, feszkót és rejtélyt és nem akartak hatalmasat alkotni - éppen ezért alkalmas a film arra, hogy zabálásban eltompult agyunknak pihentessük rajta, az enyhén húsvéti alapötlettel pedig még okunk is van rá! Hollywood meg dolgozhatna már a gyilkos nyuszikon...
