Kinetográf

Aki próbált valaha magyar viccet egy másik ország polgárának idegen nyelven elmesélni, az bizonyosan szembesült már a sajátos helyi ismereteket igénylő népi humor export-korlátaival is. Amíg ugyanis a szerelmi és szexuális botlások, az univerzális értékek mentén szerveződő…

Alábbhagyni látszik a dél-koreai "hullám", hiszen a mostanában érkező alkotások szorgosan mímelik még a kétezres évek elején nagy figyelmet keltő alkotói jellemzőket, az újabb művekből azonban többnyire már csak a fáradt üresség, a fantáziátlan stiláris…

A legendás Muppetek a mozi báb-tagozatának legragyogóbb állócsillagai, olyan szupersztárok, akik már generációk óta szórakoztatják a közönséget, széles mosolyt csalva kisebbek és nagyobbak arcára egyaránt. Szerencsére a legfrissebb etap sem egy lelketlen pénznyerő-rókabőr, a…

Kíváncsian vártam ezt a Mildred Pierce-újrát, hiszen igen ritka, hogy egy alapanyagot legendás filmként és nagyigényű tévésorozatként is megtekinthetünk. Ezúttal ráadásul Kertész Mihály ’45-ös klasszikusát rögtön egy HBO-gyártású, valódi sztárgárdával…

Kaurismaki rendíthetetlenül készíti szívet melengető alkotásait, és csak apróbb lépésekben távolodik az őt híressé tevő receptúrától. A Kikötői történet elhagyja ugyan a jeges Finnországot, és a kimért északi mentalitást franciás eleganciára cseréli – de az…

Már megint egy független amerikai film a felnőtté válás és a párkapcsolatok szörnyű buktatóiról, melyen az egyetlen érdekességét csupán az jelentheti, hogy a szemünk láttára felcseperedett Ethan Hawke írta és rendezte. A Mi a gond velem? azonban hiába sorolja újra a Hawke…

Walter Matthau hajlott alakja jutott az eszembe a minap, ezért gyorsan elő is ástam ezt az 1980-ban készült kém-vígjátékát, amelyben a tehetsége szinte minden árnyalatát kibontva hatalmasat komédiázik. Az Ipi-apacs valódi jutalomjátéka ennek az ezeracú színésznek, hiszen itt…

A szuperhős-mizéria mellékvizén szép sorban érkeznek a lassan önálló műfajjá izmosodó tematika sajátos feldolgozásai is. A Super például tipikus indie-vígjátékként az önjelölt igazságosztás, a társadalmi felelősségvállalás és a vallási fanatizmus hasonlóságain…

Nem dicsekvésképp, de sokat látott filmnéző vagyok, mégsem tudtam igazán mit kezdeni ezzel az egészen elképesztő alkotással, annyira meglepőre sikeredett. A Repo man ugyanis szokatlan mozi, valódi fekete ló a hollywoodi pályán, és még azt is nehéz megmondani, hogy miről is szól…

A heist-filmekben azt lehet igazán szeretni, hogy mindig van egy heterogén összetételű, remek drámai potenciálokat indukáló banda, aki megtervezi a lehetetlen rablást, majd a megvalósítás során nem várt bonyodalmakba ütközik. A műfaj tehát, ha jól csinálják, nemcsak elsőrangú…

Az internet egyre nyilvánvalóbb egyeduralmával a mozit övező hype is nagyobb erővel és gyorsasággal kap fel bizonyos filmeket. A sok pozitív hozadék mellett ez azzal a nem kívánt mellékhatással is járhat, hogy ha a néző a divathullám lecsengése után, hideg fejjel szembesül az…

Az írek egy része kifejezetten büszke a róluk kialakult sztereotípiákra, olyannyira, hogy egyes alkotóik örömest tovább is fényezik az kemény öklű, önfejű, de mindig szerencsés csibész hamiskásan romantikus képét. A Kill the Irishman sem tesz mást és simogatva polírozza az…

Billy Wilder vígjátékban mindig verhetetlen, ha pedig az isteni Monroe kisasszonyt dirigálja, akkor egyenesen kihagyhatatlan, szóval én itt akár be is fejezhetném az írogatást, hiszen igazi klasszikussal van dolgunk, egyenesen abból a régi, ragyogó, technicolor álomgyárból. Ilyen…

Nem is lenne szabad villámkritikában elintézni egy Aranypálma-díjas, nagy európai direktor által levezényelt művet, mégis komoly bajban vagyok Haneke legújabb munkájával, mert annyira rendben van itt minden, hogy az már egy picit gyanússá válik. Súlyos témákról mesél ugyanis a…

A franciák remekül művelik az összes hollywoodi mesterfogást és versenyképes alternatívát képest nyújtani az amerikai mozival szemben, köszönhetően az erős gengszterfilmes hagyományaiknak is. A 22 lövés is egy efféle munka, amely elsüti ugyan az összes ilyenkor szokásos klisét…

Ínséges idők járnak a magyar filmre, örülünk tehát minden elkészült műnek, még akkor is, ha nyilvánvalóan nagy újdonságot egy kultikus opusz harmadik részétől már nem is igazán várhatunk. Az Üvegtigris folytatása ennek ellenére nem okozott komolyabb csalódást, hiszen az…

Shakespeare örökbecsű darabjait egyszerűen nem lehet megunni, éppen ezért nem is meglepő, mily nagyszámú megfilmesítést értek már meg az angol mester alkotásai. Jelen opusunk szerencsére a jól sikerült feldolgozások listáját bővíti tovább, hiszen ügyesen ülteti át a…

Érdekes munka ez a korai Ridley Scott-mozi, ugyanis már itt pontosan tetten érhető a rendező történelmi tablók iránti affinitása és grandiózus képekhez való vonzódása. Esetünkben két francia katona történetét követhetjük nyomon a napóleoni háborúkon át egészen az alacsony…

Annak ellenére, hogy Japán igazi filmes nagyhatalom, mifelénk jószerével csak Kurosawa és Takeshi Kitano neve cseng ismerősen, illetve természetesen a szamuráj-, karate- és Godzilla-moziknak van még némi rajongótábora. Érdemes ezért hát behatóbban is megismerkedni a szigetország…

Vincenzo „A Kocka” Natalira igazán jól illik a kult-címke, filmjei kétségtelenül egyediek, átgondoltak és mindig előállnak valami igazán meghökkentővel. Nincs ez másképp a két lúzer barátságára fókuszáló „Nothing” esetében sem, ők ugyanis egyszer csak…

Kim Ki-Duk eddigi utolsó rendezése abba a furcsának tűnő hibába esik, hogy éppen azt viszi túlzásba, amiért a dél-koreai direktort amúgy annyira szeretjük. A téma természetesen most is a férfi-nő kapcsolat őrülettel határos irrealitása, rendezőnk azonban ezúttal a…

Nem véletlen, miért nem soroljuk ezt a művet az ikonikus Buñuel-alkotások közé, a mester azonban soha nem volt ennyire közvetlenül politikus, a film ezért mégiscsak megérdemli a figyelmet. A képzeletbeli dél-amerikai szigeten dúl a diktatúra és ezen a terepen csap össze az…

E viszonylag korai Capra-mozi még csak néhol villantja fel a rendező vígjátékait védjegyszerűen jellemző kisember-szemszögű társadalomkritikáját, de már itt is tetten érhető az a bizonyos melegszívű optimizmus és humanista attitűd, amely miatt őt annyira szeretjük. A…

Frank Capra minden filmjét áthatja az amerikai kisemberbe vetett hite, a direktor politikai programja pedig igen idealizált: adjunk hatalmat az átlag amerikainak, ő ugyanis még hisz azokban az alapelvekben, amelyekre egykor a Szabadság Földjét alapozták. Mindezeket az ideákat vegytisztán…

Az általános megítéléssel szemben én nem estem hasra Fritz Lang negyvenes években készült noirjaitól. Szó se róla, kifogástalan minőségű, átgondolt és hiba nélkül kivitelezett művek, de néhol mintha afféle iparosmunka-szag áradna belőlük. Igaz ez erre az 1944-es mozira is,…