Kinetográf

Hollywood manapság erős ötlethiányban szenved, és odáig jutott, hogy akár a néhány évvel ezelőtt forgott műveket is újrafelhasználja. A remake önmagában természetesen nem feltétlenül bűnös cselekedet: ha az eredeti vérfrissítésre szorul vagy új trendek és nézőpontok…

Már-már törvényszerű volt, hogy a különc figurákért és a gótikus rémmesékért bevallottan rajongó Tim Burton előbb-utóbb feldolgozza az amerikai televíziózás ikonikus sorozatát, a Dark Shadows több mint félezer részt megért folyamát. A 60-as és 70-es években nagy…

A valóság és a fikció közötti határ fokozatos eltűnése, a különböző stílusok és műfajok tudatos egymásra játszása, a meghökkentő kapcsolódási pontok létrehozása a posztmodern szellemiség mindennapi jelenségei közé tartoznak. Hollywood természetesen halad a korral,…

Ki jön még, Rambo?

Ha Jean-Claude Van Damme nem kattan be a kilencvenes évek közepén, és nem kezdi elhinni magáról, hogy nagy filmes, ma talán Norris, Stallone és Schwarzi mellett az ő nevét is sűrűbben emlegetnénk. JCVD azonban túl magasra tört, és a lassú hollywoodi ranglétra helyett az első…

Objektíven természetesen lehetetlen megindokolni, jelen állás szerint miért épp a Breaking Bad a televíziós sorozatok csúcsa. A zsírtalan, csupa izom forgatókönyv, az ihletett színészi alakítások, a mozgóképen eddig még soha nem látott részletgazdagságú karakterfejlődés, a…

A nagy ötlet, a tengerentúlon csak a high concept néven emlegetett varázsformula alapvető fontosságú a jó sorozathoz, de a hiedelmekkel ellentétben korántsem elégséges feltétele annak, hogy a néző hétről-hétre a képernyő elé üljön (vagy egymás után indítsa el a…

Akárhonnan is nézzük, a magyar sorozatfogyasztó közönség számára a Dallas volt az Appetite for destruction. Ahogyan ugyanis a G'n'R örökbecsű lemeze a populáris kultúra utolsó nagy, megalkuvásoktól mentes, ökumenikus rockalbuma, úgy a honi tévénéző számára utoljára a Ewing…

Sem a baloldali közlekedést, sem a legendásan rossz időjárást nem irigylem a britektől, a világ legjobb közszolgálati televízióját azonban örömmel elcsakliznám tőlük. A BBC modellje honi ésszel szinte elképzelhetetlen formulát követ: nem direkt állami támogatásból, és nem…

Kifejezetten kínosnak tartom, amikor valaki a "nagy öreg" pózában tetszeleg, és olyan nagyon jól hangzó, orbitális baromságokkal bombázza a hallgatóságot, mint a "húsz éve bezzeg, mennyivel jobb volt a zene", vagy az örök klasszikus "amikor mi voltunk fiatalok, sokkal tökösebbek…

A "tudományos" csatornák műsorszerkesztői már régóta rájöttek arra, hogy a tematikus adások nézettségét az események filmszerű, kaland-orientált rekonstrukciójával jelentősen feltornázhatják. A történelemórák száraz tényszerűsége jobban csúszik, ha vér fröccsen a…

A szituációs komédia, az úgynevezett sitcom igen egyszerű receptúrára épül. Adott néhány, elnagyolt vonásokból és klisé-tulajdonságokból felvázolt karakter, illetve néhány fix helyszín, ahol ők vicceseket mondanak vagy tesznek. Látszólag egyszerű tehát az írük feladata,…

Ugyan hogy is lehetne tévésorozatokról írni a legendás Szomszédok felböfögése nélkül? Aki érteni akarja a műfajt, illetve érteni akarja azt az országot, ahol a mindennapjait tengeti, annak egész egyszerűen kötelező leülni egyszer, és végignyomni e nemes matériából annyit,…

A bűnsorozatok között előkelő helyen számon tartott Sons of Anarchy itthon a borzalmasan gagyi Kemény motorosok címmel fut a Cool vasárnap éjszakai műsorsávjába, ismét az illegális letöltések felé terelve azokat a keveseket, akik felismerték a széria vitathatatlan érdemeit. A…

Bűnsorozathoz nem nagyon lehet elképzelni ütősebb high conceptet, mint a Dexter sorozatgyilkos-rendőr alapötlete. A rejtőzködő pszichopata és az átlagos mintapolgár egy karakterben való ütköztetése nemcsak lebilincselően izgalmas és fordulatos történeteket szül, de még ennél…

Régóta hatalmas lyuk tátong e blogon, hiszen napjainkra a tévésorozat az egyik legfontosabb mozgóképes kifejezésformává nemesedett, a sok filmélmény közepette mégsem maradt sok írói energia a fenti tény mélyebb kibontására. Hiánypótlás következik tehát, a legfontosabb…

egy kis önreklám a Prizmáról is http://prizmafolyoirat.com/2012/06/27/fejvadaszok/

mi lehet egy itteni posztból, ha kifésüljük? http://kuk.btk.ppke.hu/hu/content/cirkusz-az-eg%C3%A9sz-vil%C3%A1g

nem mai már, de még mindig kínzóan aktuális: http://filmvilag.blog.hu/2011/12/21/malick_es_a_zseni_kultusza

Bevallom, határtalan naivitásomban én mindig úgy vélekedtem, a kortárs amerikai vígjáték lassan csak elér végre egy olyan minimum szintet, ahonnan már tényleg nincs tovább lefelé, és ezért vagy emelkedni kezd majd az út, vagy bekövetkezik legalább a kármentő stagnálás. Igaz,…

http://filmvilag.blog.hu/2012/07/12/sherlock_remixed

Egy újabb csillaggal ismét távolabb kerültünk az álomgyár nagy, klasszikus korszakától - attól az egyre hihetetlenebbnek tűnő világtól, amikor a jó karakterszínészeket elsősorban még tehetségre és mesterségbeli tudásra mérték. Az összetéveszthetetlen fizimiskájú Borgnine…

Hitchcock már akkor high-concept mentén dolgozott, amikor ez a kifejezés még nem is létezett. A tömegfilm valaha élt legnagyobb óriása egyszerre tudott személyes, politikus és népszerű maradni, és még egy igen magas minőségi szintet is meg tudott ugrani. Az 1944-es Mentőcsónak…

Aki többé-kevésbé követi ezt a blogot, talán észrevette már perverz vonzódásom az amerikai gimi sajátos mozgóképes reprezentációjához. Érdekes dolog ez, hiszen ily távolról szemlélve a dolgot úgy tűnhet, a tengerentúlon szinte mindenki a középiskolai kasztrendszerben…

Manapság egyre több nemzeti filmgyártás veszi fel a kesztyűt, és veri meg a nagy Hollywoodot akár a saját térfelén is - de ők sem lennének ma sehol, ha a franciák nem nyomják évtizedek óta a szélesebb nemzetközi közönség kegyeit kereső, mégis sajátosan nemzeti mozijukat. A…