Kinetográf

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a giallók és komédiák egyre jobban legyűrték a westerneket az olasz közönség kitüntető figyelméért folyó kíméletlen versenyben. Az érdeklődés változására mindig szinte azonnal reagáló alkotók persze egyre jobban egymásba gyúrták az egymástól alapjártaton eléggé…

A western látszólag az egyik legegyszerűbben és legegyértelműbben beazonosítható műfaj. Ha egy történet a térben és időben nagyjából jól behatárolható mítikus vadnyugaton játszódik, és/vagy felbukkannak benne bizonyos jellegzetes típusfigurák, akik fegyver segítségével érik el a szintén néhány…

A spagettiwestern csúcséve vitán felül az 1968-as esztendő volt, nemcsak a minőséget, de a mennyiséget tekintve is. Rövid időn belül tucatszám készültek a filmek, az írók pedig törvényszerűen kifogytak a bevethető ötletekből. A tömegtermelés miatt szinte minden korábban működő motívum gyorsan…

Az olasz westernekhez számtalan ikonikus arc társul, a mániákus gonoszok és lelkiismeretlen szadisták első számú megformálójának egyértelműen a hírhedt Klaus Kinski számított. Bár a gazdag és eklektikus pályája csúcsára csak pár évvel később, a honfitárs Werner Herzoggal együttműködve ért fel, a…

A sokat tapasztalt, rendkívül széles látókörű Dino De Laurentiis produceri trendérzékenységét remekül mutatja, hogy a spagettiwestern egyre nyilvánvalóbb lejtmenetében Sam Packinpah erőszakos és kiábrándult világát próbálta az olasz vadnyugatra csempészni. A hatalmas zsákmány lehetőségébe szinte szó…

Egy műfajt elsősorban a halhatatlan remeklésekkel szokás jellemezni, holott a másik véglet is legalább annyira jellegzetes és izgalmas lehet. Nem a katasztrófálisat, az átlagos középszert érdemes kerülni, ha ugyanis valami tényleg annyira rossz, az bizony igen könnyen nagyon jó is egyben. A határ…

Az olasz vadnyugat valóságos filmes aranyláz volt, ahol hirtelen mindenféle szerencsevadász és életművész felbukkant. Ha valaki a hatvanas évek második felében harmincas jóképű amerikai fickó volt és éppen Rómában tartózkodott, az könnyedén egy spagettiwesternben találhatta magát. A budapesti…

A western (Király Jenő kifejezésével élve) nagyon erős műfaj, azaz markáns, könnyen beazonítható elemekből épül fel, és csak nehezen keveredik más zsánerekkel. Ha pedig mégis, akkor is elsősorban western marad, maga alá gyűrve a külső hatásokat. E fenti filmelméleti tétel kiválóan megfigyelhető a…

Az utolsó kihagyhatatatlan spagettiwesternként általában az 1976-es Keomát szokás emlegetni, ám Castellari méltán népszerű alkotása után azért többször sikerült még életetet lehelni a szép csendben kifulladó zsánerbe. Az olasz vadnyugat hosszú alkonyán készült művek komolyabb újításokkal nem…

A csúcsidőszakában szakmányban gyártott spagettiwesternek alkotói az újabb és újabb történetekhez igen sokféle forrásból merítettek inspirációt. A legkülönfélébb amerikai és a japán sikerek mellett  még az Ödüsszeia és Shakespeare klasszikusai is gyorsan terítékre kerültek, sőt, a pisztolyhősök…

Sergio Corbucci korszakos remekműve után valóságos Django-láz söpört végig a spagettiszószban ázó olasz vadnyugaton. A következő néhány évben megszámlalhatatlanul sok “eretnek” folytatás, műfaji variáció és meglepő átértelmezés készült, ezek között azonban csak igen kevés emlékezetes darab akad. A…

„A bosszú hidegen tálalva a legjobb” – hangzik el a film egy hangsúlyos pontján Lee van Cleef szájából a kulcsmondat, amit Tarantino sem véletlenül választott a Kill Bill mottójául. A Férfi a férfihoz az epikus bosszúwesternek egyik legkiválóbb darabja, mely számtalan ikonikus pillanatával,…

Bár Sergio Corbucci csúcsművei között készült, A szakértő a Django és az Egy kincskereső Mexikóban határolta nagy korszak egyik vészesen alulértékelt, méltatlanul mellőzött darabja. A magányos bosszú ismerős alapkonfliktusát a rendező kedvenc motívumaival, a korrupció és a pénz lélekölő hatásával,…

Mivel a korabeli Bond-filmek motívumait átvevő és azokat játékosan továbbgondoló első Sabata-western komoly közönségsikert aratott, a producerek természetesen rögtön folytatták a trükkös pisztolyhősök és cirkuszi mutatványosok vadnyugati kalandjait. A kezdetben még Indio Black néven futó mozit egyes…

A legenda szerint a szemfüles amerikai filmes, Tony Anthony teljesen véletlenül csöppent a spagettiwesternek világába, de az általa életre keltett Idegen több filmet eredményező sikeréhez már semmi köze, hogy anno a megfelelő helyen a megfelelő időben a megfelelő embereket ismerte. A…

A hatvanas-hetvenes évek fordulójára a korábban bármikor bevethető receptek és megoldások kifulladni látszattak az olasz vadnyugaton, az alkotók így új ötletekkel, színekkel és műfajokkal gazdagították a spagettiwesterneket. A Django the bastard komolyabb húzónevek nélkül, egészen alacsony…

A spagettiwestern csúcsidőszakában a hatalmas kínálat és az erős verseny miatt rendkívül gyorsan használódtak el az ötletek, ezért a filmesek nagy lendülettel kutatták a lehetséges új irányokat éa a közönség figyelmét megragadó, minél hatásosabb és működőképesebb motívumokat. A szandálos-karodozós…

Bár a kritika olcsó Leone-másolatnak bélyegezte, az Idegen első felbukkanása komoly közönsikert aratott. Az 1967-es A Stranger In Town a minimalista cselekmény mellett leginkább a hallgatag főszereplő, illetve az őt életre keltő Tony Anthony karizmatikus alakja miatt működhetett. Az amerikai színész…

Ahogyan azt a neve is erőteljesen sugallja, a spagettiwesterneket hajlamosak vagyunk tisztán olasz műfajként elkönyvelni. A filmtípus fejlődésében azonban más nemzetiségű közreműködők és alkotók is tevékeny szerepet játszottak, nem is beszélve arról, hogy a legikonikusabb darabok részben vagy…

Sergio Corbucci első (pontosabban teljes egészében általa rendezett) spagettiwesternje még egyértelműen az amerikai stílus és a népszerű hollywoodi előképek bővületében készült, de már itt is felbukkan egy-két olyan szerzői motívumot, mely a későbbi legendás kulcsművekben meghatározó jelentőségre…

Bud Spencer és Terence Hill legendás párosát a vásznon először Giuseppe Colizzi hozta össze, aki a két színésszel gyors egymásutánban három spagettiwesternt is forgatott. A duó későbbi nagy karriert befutott filmjeinél jóval komorabb és mocskosabb trilógiát nem igazán kedvelik a BTSH-univerzum…

A spagettiwestern a nézőszámok lassú, de biztos olvadásával a hetvenes évek közepére filmes trendként gyakorlatilag kimúlt, ám az alkony hosszú időszakában is készültek azért maradandó darabok. Bár a fontosabb címeket kis túlzással egy kezünkön meg tudjuk számolni és ezek a filmek már nem indítottak…

Amikor az Egy maréknyi dollárért kasszát robbantott és kis túlzással életre hívta a spagettiwesternnek keresztelt csodálatos vadnyugati leágazást, egy amerikai színész-író-producer, bizonyos Tony Anthony épp Európában tartózkodott. Akkoriban egy amerikai már csak a nyelvtudása és fizimiskája miatt…

Bár ennek az 1966-os “eretnek” Ringó-mozinak a stáblistáján a spanyol Antonio Román neve van feltüntetve rendezőként, a Gyorsabb a golyónál (Ringo del Nebraska) munkálataiban az olasz horror-legenda, Mario Bava is tevékenyen részt vett. A különféle visszaemlékezések természetesen egymásnak…

Az izgalmas zsánerfilmes megközelitéseiről ismert Ferdinando Baldi az olasz filmgyártás más slágerműfajaihoz hasonlóan a spagettiwesterneket is markáns színekkel gazdagította. A hagyományos vonalvezetésű darabok mellett az olasz rendező nevéhez egy igen ellentmondásos pisztolyos musical (Rita, a…